A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZER

Szerkesztette: Pál Gyula

 

 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés
2. Villamosenergia-rendszerek
          2.1. Általános fogalmak
          2.2. Kooperáció
          2.3. A magyar villamosenergia-rendszer kialakulása
          2.4. Európa villamosenergia-rendszerei
3. A magyar villamosenergia-rendszer felépítése
          3.1. Működési modell
          3.2. A nagyfeszültségu hálózat elemei
          3.3. A nagyfeszültségu hálózat kialakítása
          3.4. Erőművek
                    3.4.1. Paksi Atomerőmű
                    3.4.2. Dunamenti Erőmű
                    3.4.3. Mátrai Erőmű
                    3.4.4. Pécsi Erőmű
                    3.4.5. Tisza II. Hőerőmű
                    3.4.6. Dunaújvárosi Erőmű
                    3.4.7. Oroszlányi Erőmű
                    3.4.8. Budapesti Erőmű
                    3.4.9. Tiszapalkonyai Erőmű
                    3.4.10. Csepel II. Erőmű
                    3.4.11. Ajkai Erőmű
                    3.4.12. Lőrinci Gázturbinás Erőmű
                    3.4.13. Bánhidai Erőmű
                    3.4.14. Borsodi Erőmű
                    3.4.15. Litéri Gázturbinás Erőmű
                    3.4.16. Sajószögedi Gázturbinás Erőmű
                    3.4.17. Inotai Erőmű
                    3.4.18. Tatabányai Erőmű
                    3.4.19. Tiszalöki Vízerőmű
                    3.4.20. Kiskörei Vízerőmű
                    3.4.21. Kesznyéteni Vízerőmű
                    3.4.22. Kulcsi Szélerőmű
          3.5. Alaphálózati alállomások
                    3.5.1. Villamos állomások
                    3.5.2. Albertirsa
                    3.5.3. Bánhida
                    3.5.4. Békéscsaba
                    3.5.5. Debrecen
                    3.5.6. Detk
                    3.5.7. Dunaújváros
                    3.5.8. Felsőzsolca
                    3.5.9. Göd
                    3.5.10. Győr
                    3.5.11. Hévíz
                    3.5.12. Kisvárda
                    3.5.13. Litér
                    3.5.14. Martonvásár
                    3.5.15. Ócsa
                    3.5.16. Oroszlány
                    3.5.17. Sajóivánka
                    3.5.18. Sajószöged
                    3.5.19. Sándorfalva
                    3.5.20. Szeged
                    3.5.21. Szolnok
                    3.5.22. Tiszalök
                    3.5.23. Toponár
                    3.5.24. Zugló
4. A villamosenergia-rendszer üzemvitele
          4.1. Az MVM csoport
          4.2. Az OVIT Rt.
          4.3. A MAVIR Rt.
          4.4. Üzemirányítás
Felhasznált irodalom
Felhasznált internetes oldalak

 

 

1. BEVEZETÉS

 

     Napjainkban életünk minden területén nélkülözhetetlenné vált a villamos energia. Jelentoségét csak akkor vesszük észre, ha valamilyen okból kifolyólag rövidebb idore megszunik. A villamos energia nem tárolható nagy mennyiségben, ezért azt folyamatosan kell eloállítani. A villamos energia viszonylag könnyen eloállítható és nagyon sokoldalúan felhasználható, valamint a mai számítógépes társadalmunkban szinte nélkülözhetetlen. A villamos energia áru. Eloállítják, kereskednek vele, elosztják, van minosége, jellemzo paraméterei, egységára, valamint a kereskedelmét jogszabályok irányítják (VET – villamos energia törvény). Külön cégek foglalkoznak az energia eloállításával, kereskedelmével, szállításával és elosztásával. A komplex feladatom céljának tuztem ki a villamosenergia-rendszerek általános bemutatását, valamint a magyar energiarendszer kialakulásának, felépítésének és irányításának leírását.

 

 

2. VILLAMOSENERGIA-RENDSZEREK

 

2.1. Általános fogalmak

 

     A villamos energiát kizárólag nagyteljesítményu eromuvekben állítjuk elo. Az eromuvek helyét földrajzi, gazdasági és felhasználási szempontok figyelembevételével határozzák meg. A villamos energia felhasználási helyei, a nagyvárosok, a kisebb települések, az ipari és mezogazdasági üzemek jelentos távolságra lehetnek az eromuvektol, ezért a fogyasztókat a termelokkel vezetékhálózat köti össze. A villamos energia fogyasztása a mindennapi élethez igazodik, ezért földrajzi helytol, évszaktól és napszaktól függoen az igényelt villamos teljesítmény idoben erosen változó jellegu.

     A villamos energiát az eromuvek generátorai állítják elo, és ezt kiterjedt elosztóhálózat szállítja a fogyasztókhoz. Egészen a XIX. század végéig csak egyenáramot termeltek, mert ez közvetlenül felhasználható volt a fogyasztók számára. Az egyenáram hátránya, hogy nagy távolságú átvitele kisfeszültségen igen veszteséges. Ugyan eloállítható nagyfeszültségen is, de így a fogyasztókra nézve veszélyes és nehezen felhasználható. 1885-ben a budapesti Ganz-gyár mérnökei (Bláthy, Déri és Zipernovszky) szabadalmaztatták a transzformátort, amely a váltakozó feszültséget minimális veszteséggel kisebb vagy nagyobb feszültségre alakítja át. Ez tette lehetové az energia nagy távolságra való gazdaságos szállítását. Minél nagyobb a feszültség, akkor egy adott teljesítmény átviteléhez annál kisebb áram szükséges. A vezeték vesztesége az árammal négyzetesen arányos (P v = I2 R), így ha az áram csökken, akkor csökken a veszteség és a vezeték-keresztmetszet is. Viszont a nagy feszültség miatt az oszlopok mérete megno.

    Az egyenáramot ma már csak kevés helyen használják, például a vasúti vontatásban vagy a nagyüzemi elektrolízishez. A muszaki és gazdasági elonyei miatt az egyenáramú energiaátvitelt alkalmazzák a villamos energia igen nagy távolságú, nagy mennyiségu szállítására is.

     A villamos energia útja az eromutol a fogyasztóig az 1. ábrán látható vázlatosan. Az eromuvek generátorai 6…18 kV nagyságú feszültséget állítanak elo. Ez a feszültség még nem megfelelo a nagyobb távolságokhoz szükséges energiaátvitelre, ezért a generátorok feszültségét még a helyszínen feltranszformálják a szállításhoz megfelelo értékure. Ez lehet 35, 120, 220, 330, 400 vagy 750 kV. A feszültséget a távolság és az átviteli teljesítmény határozza meg.

     Az eromuvek transzformátorai táplálják az alaphálózatot. Az alaphálózat feszültsége 220, 330 (Oroszországban), 400 vagy 750 kV (régebben Magyarországon 120 kV volt). Az alaphálózat látja el a jelentosebb csomópontokban lévo transzformátorállomásokat. Ezek az állomások látják el a foelosztó - és elosztóhálózatokat. A foelosztóhálózat feszültsége 120 vagy 220 kV, az elosztóhálózatoké pedig 10, 20 és 35 kV. A foelosztóhálózathoz kapcsolódnak a nagy ipari üzemek is. Az elosztóhálózathoz csatlakoznak a kisebb ipari fogyasztók és a fogyasztói transzformátorállomások, amelyek a kisfeszültségu elosztóhálózatot táplálják. A kisfeszültségu elosztóhálózat látja el a kisfogyasztókat és a kisebb üzemeket energiával, valamint errol a hálózatról üzemel a közvilágítás is. A kisfeszültségu elosztóhálózat 0,4 kV-os (3 x 400/230 V).

     A villamos energiát hálózatokon keresztül szállítjuk a termeloktol a fogyasztókig. A hálózatok lényegében vezetékek, amelyek csomópontokat kötnek össze, vagy egy fogyasztót látnak el. A hálózatokat gyujtosínek, szabadvezetékek és kábelek alkotják. A hálózatokat csoportosíthatjuk rendeltetésük, feszültségük és alakzatuk szerint. A villamos hálózatok frekvenciája általában 50 Hz, viszont Amerikában a 60 Hz terjedt el.

     A villamos hálózatokkal valósítják meg az eromuvek együttmuködését, a termelt energia országon belüli elosztását, valamint az egyes országok villamosenergia-rendszerei közötti kapcsolatot, azaz együttmuködést (kooperációt). A villamos energia eloállítására, átvitelére és elosztására szolgáló berendezések összességét villamos muveknek nevezzük, ezek együttmuködo rendszerét pedig villamosenergia-rendszernek.

     A hálózatok szabványos feszültségei az MSZ 1 szerint:

- törpefeszültségu hálózat: 50 V alatt
- kisfeszültségu hálózat: 0,4 kV (3 x 400/230 V)
- ipari üzemek belso elosztóhálózata: 1, 6, 10, 20 kV
- elosztóhálózat: 10, 20, 35 kV
- foelosztóhálózat: 120, 220, 330 kV
- országos alaphálózat: 330, 400, 750 kV
- nemzetközi kooperációs hálózat: 120, 220, 400, 750 kV

     A hálózatokat különbözo csoportokba sorolhatjuk aszerint, hogy milyen célból létesítették oket. A rendeltetés szerinti csoportosítás áttekinto képe a 2. ábrán látható.

     Alaphálózaton azon hálózatok összességét értjük, amelyek az eromuvekben termelt villamos energia összegyujtésére, az eromuvek együttmuködésére, valamint az összegyujtött energiának a nagy fogyasztói súlypontokba szállítására szolgálnak. Ezek a hálózatok alkotják az országos villamosenergia-rendszer gerincét.

     Nemzetközi kooperációs hálózaton azokat a hálózatokat értjük, amelyek a szomszédos országok alaphálózatait kötik össze. A nemzetközi kooperáció villamosenergia-import illetve -export céljára szolgálnak.

     Foelosztóhálózaton azon hálózatokat értjük, amelyek feladata a villamos energia szállítása az alaphálózati csomópontokból az elosztóhálózat táppontjaiba.

     Elosztóhálózatnak nevezzük azokat a középfeszültségu (10…35 kV) hálózatokat, amelyek a foelosztóhálózatból táplált transzformátorállomásokat kötik össze a fogyasztói transzformátorállomásokkal vagy a középfeszültségu fogyasztókkal.

     Fogyasztói elosztóhálózatnak nevezzük azokat a kisfeszültségu hálózatokat, amelyek a fogyasztók közvetlen ellátására szolgálnak.

     A hálózatok kialakítását, alakzatát megszabja a hálózat rendeltetése és a táplált fogyasztók energiaellátásának üzembiztonsága. Néhány tipikus alakzat:

     Célvezeték (tápvezeték): az olyan vezeték, amely az elosztóhálózat táppontjaiból indul, és egyetlen fogyasztót lát el úgy, hogy a vezetékhez más fogyasztói leágazások nem kapcsolódnak.

     Párhuzamos vezeték: nagy fontosságú csomópontokat vagy üzemeket köt össze két vagy több vezetéken keresztül. Ilyen lehet például a kétrendszeru távvezeték vagy két párhuzamosan lefektetett kábel. Ezek egymás tartalékául szolgálnak.

     Sugaras hálózat: egy pontból táplált, többszörösen szétágazó nyitott vezetékrendszer, amelyben az energia a fogyasztókhoz csak egy úton juthat el (3. ábra). Elonye, hogy a hálózat jól áttekintheto, a hibahely könnyen meghatározható, védelme egyszeru. Hátránya, hogy üzemzavar esetén nagy terület maradhat energia nélkül, valamint a legutolsó fogyasztónál nagy a feszültségesés.

     Gyurus hálózat: egyetlen táppontból kiinduló és oda visszatéro gerincvezetékbol, valamint a hozzá kapcsolódó leágazásokból áll (4. ábra). Elonye, hogy a fogyasztók két irányból kapnak villamos energiát, így meghibásodás esetén a megfelelo szakasz kizárható, és a többi fogyasztó ellátható. Hátránya, hogy a táppont kiesése esetén az összes fogyasztó energia nélkül marad, valamint a hálózat védelme bonyolultabb.

     Több pontban táplált hálózat: lényegében olyan gyurus hálózat, amely két vagy több, egymástól független táppontba csatlakozik (5. ábra). A gerincvezeték megszakítókkal több részre osztható, így üzemzavar vagy karbantartás miatt az egyes szakaszok kizárhatók. Bármely táppont kiesése esetén is biztosítható a fogyasztók energiaellátása. Hátránya, hogy az ilyen hálózat már bonyolult védelmet igényel, ezért célszeru, hogy normál üzemállapotban a gerincvezetéket két sugaras hálózatra osztjuk, és csak üzemzavar esetén kapcsoljuk össze. Ezáltal a hálózat egyszeruen védheto.

     Körvezeték: olyan zárt vezetékhálózat, amely a táppontból kiindulva az összes fogyasztó érintése után visszatér a táppontba (6. ábra). A körvezeték kialakítható két táppontból indítva is. Az egyes fogyasztói gyujtosíneket összeköto vezetékszakaszokról további leágazások nincsenek. A körvezetékre csatlakozó fogyasztó üzemszeruen mindig két irányból kap táplálást, ami az energiaellátás minoségét és biztonságát növeli. Hátránya a nagyobb beruházási költség, valamint a táppontok kiesése az összes fogyasztót érinti.

     Hurkolt hálózat: a vezetékek egymással összekapcsolt, bonyolult, zárt rendszert alkotnak (7.ábra). A vezetékek több csomópontot és fogyasztói táppontot kötnek össze, ezért ez a hálózat a legüzembiztosabb. Mivel a fogyasztókhoz egyidejuleg több úton juthat el az energia, ezért itt a legkisebb a feszültségesés. Hátránya, hogy bonyolult védelmet igényel és a létesítési költsége nagy. Ilyen kialakítású általában az elosztóhálózat, az alaphálózat és a városi középfeszültségu kábelhálózat.

     Nagyfeszültségu, egyenáramú energiaátvitel. A nagy távolságú, nagyfeszültségu váltakozó áramú energiaátvitel hátrányi, hogy a vezeték kapacitása miatt és a nagy térerosség általi kisugárzás miatt nagy a levezetési veszteség. Az áram a vezeto felületén fénysebességgel terjed, ezért pl. az 50 Hz-es váltakozófeszültség 750 km-re a tápponttól már 1 periódussal marad le. Tehát az induktív feszültségösszetevonek az üzemi feszültséghez, valamint a kapacitív töltoáramnak a terheloáramhoz viszonyított nagy értékei veszélyeztetik az átvitel stabilitását és gazdaságosságát.

     Egyenáram alkalmazása esetén ezek a veszteségek elmaradnak, és ráadásul a vezetékelrendezés és a kapcsolóberendezések kialakításai is egyszerubbek, mint háromfázisú átvitel esetén. Tehát a muszaki és gazdasági szempontokat figyelembe véve a nagytávolságú, transzkontinentális energiaátvitel egyenáram segítségével oldható meg.

     A gyakorlatban már régóta alkalmazzák a nagyfeszültségu, egyenáramú átvitelt. A kezdeti megoldásokat az egyenáram eloállítására és visszaalakítására a mutátorok és a transverterek jelentették. Napjainkban erre a célra egyenirányítókat és tirisztorokat használnak.

     Az elso közüzemi egyenáramú átvitel az 1950-es években készült, és a Balti-tengeren fekvo Gotland szigetet látja el energiával, amely a szárazföldtol 100 km-re található. A sziget 30 kV-os háromfázisú hálózatát 100 kV-os, egyenáramú tengeralatti kábellel kötötték össze a szárazföld 132 kV-os háromfázisú energiarendszerével. A feszültség-átakakítást egyenirányítók segítségével oldották meg. A 200 A-es nagyfeszültségu egyenirányítók a 8. ábrán láthatók. Szintén egyenáramú energiaátviteleket valósítottak meg több helyen is a volt Szovjetunió területén, ahol a legnagyobb egy 500 km hosszú, 400 kV-os egyenáramú vezeték. A kisebb szigetek energiaellátását is gyakran tenger alatti, egyenáramú kábelekkel valósítják meg, akár kisebb távolságok (30 km) esetén is. Szintén egyenáramú összeköttetéseket létesítenek a különbözo nagyobb energiarendszerek között.

     A villamosenergia-rendszerek kialakítása. A fogyasztók elektromos árammal való ellátása gyakorlatilag az egész világon az együttmuködo villamosenergia-rendszerek által valósul meg. Ezek az általában nagy földrajzi kiterjedésu rendszerek adják meg a lehetoségét annak, hogy az energiaellátás biztonságos és magas színvonalú legyen. A rendszeren belül a villamos hálózatok biztosítják az átvitelt, a szállítást és az elosztást, eljuttatják a megtermelt energiát a fogyasztókig.

     A villamosenergia-rendszerek alkotóelemei: eromuvek (atom-, ho-, és vízeromuvek, illetve újabban egyre nagyobb teret kapnak az alternatív energiákat hasznosító eromuvek is, mint pl. széleromu, naperomu, biogáz-eromu, stb.), hálózati összeköttetések (távvezetékek, kábelek és gyujtosínek), valamint állomások (transzformátorok, megszakítók, szakaszolók, vezérlo és védelmi berendezések).

 

2.2. Kooperáció

 

     A folyamatos, zavartalan villamosenergia-szolgáltatás csak úgy biztosítható, ha az egyes fogyasztókörzetek között összeköttetéseket építünk ki, vagyis rendszeregyesítést végzünk. A vezetékekkel összekapcsolt eromuvek és fontosabb csomópontok alkotják az együttmuködo rendszert, amely az ország alaphálózatának felel meg. Együttmuködés (kooperáció) fogalmán több nagy eromu együttmuködését értjük, amelyek közös hálózatra dolgoznak, ezzel folyamatosan szolgáltatják a fogyasztók részére szükséges energiát.

     A rendszeregyesítés (kooperáció) elonyei:

1. Csökkentheto az eromuvi teljesítménytartalék, mert az egyes eromuvek üzemzavar vagy karbantartás esetén a kooperációs összeköttetések által kisegítik egymást.
2. Az együttmuködo energiarendszerekben jelentkezo csúcsterhelések kiegyenlíthetok, ugyanis az egymástól távolabb eso területeken az idozónák, a munkaritmus és a helyi feltételek miatt nem egyszerre jelentkeznek a maximális teljesítményigények.
3. Az együttmuködo energiarendszerekben a kisegítés lehetoségébol adódóan no az egyes rendszerek megbízhatósága, ezáltal a villamosenergia-szolgáltatás minosége is.
4. Biztosabb feszültség- és frekvenciatartás érheto el
5. A fogyasztókat tervszeruen idegen körzetbol vásárolt energiával láthatjuk el, ha ez gazdaságosabb, mint helyben eloállítani a szükséges energiamennyiséget
6. A hálózati hurkolás miatt csökken a hálózati veszteség

     A cél közös irányítású párhuzamos üzem létrehozása gazdaságossági optimumra való törekvéssel. Valójában ennek a megvalósítása a kooperáció. Az eromuvek, az állomások és a fogyasztók közötti együttmuködést teherelosztók irányítják. A kooperáció egyszerusített vázlatát a 9. ábra szemlélteti. A már együttmuködo körzetek vagy országok villamosenergia-rendszerei között úgynevezett magasabb szintu együttmuködés jött létre. A nemzetközi gyakorlatban megvalósított rendszeregyesítések két kategóriába sorolhatók.

     Az egyik a kölcsönös kisegítésre orientált egyesítés. Az összekapcsolt rendszerek kölcsönösen kisegítik egymást, az energiaszállítás az összeköto vezetékek teljesítoképességét nem használja ki teljesen. A szállítási távolságok és mennyiségek általában nem nagyok, ezért az átvitel megvalósítható akár 120 kV-os távvezetékekkel is. Ilyen például a nyugat-európai országok energiarendszere is, az UCTE.

     A másik típus a szállításra orientált rendszeregyesülés, melynek alapveto célja a nagy teljesítményu, állandó, tervszeru energiaszállítás. Az átvitel igen nagy feszültségu távvezetékeken történik. Ilyen például a volt Szovjetunió energiarendszere.

     Mivel az egyes helyi körzetekben nem egyforma a csúcsteljesítmények idobeli eloszlása, ezért ezt a teljesítményszükségletet a kooperációs hálózaton keresztül egy másik körzetbol vagy eromubol vételezhetik. Ezáltal az egyes eromuvekre jutó terhelésváltozás sebessége csökkentheto, tehát az üzem nyugodtabb és a frekvenciaváltozás kisebb lesz. Ha minél több eromu jár párhuzamosan, akkor az egy eromure eso teljesítményingadozás az eredo fogyasztói teljesítmény négyzetgyökének reciprok értékével arányosan csökken.

     Az eromuvek párhuzamos üzemének legfontosabb feltétele, hogy minden generátor frekvenciája pontosan egyforma legyen, mégpedig 50 Hz. Ez azért szükséges, hogy az egyes hálózatok között ne induljon kiegyenlíto áram, tehát a szinuszos feszültségek ne szuperponálódjanak egymással. A kooperációs hálózatokra vonatkozó követelmények, hogy az eromuveket megfelelo átvivoképességu országos alaphálózat fogja össze, és a rendszer üzemét korszeru, megfelelo tagozódású teherelosztó irányítsa.

     Az egyes országok energiarendszereit vagy nagyobb országokon belül az erosebben iparosodott körzetek eromuveit valamint a fontosabb csomópontokat általában nagy átviteli képességu, úgynevezett szoros belso csatolás jellemzi. A szoros csatolású rendszer, mint egy körzet, a teljesítmény és a frekvencia szabályozásában egységként szerepel. A rendszerkörzetek összekapcsolásából alakultak ki a nagy energiarendszerek. Ezek kooperációját nevezzük magasabb szintu együttmuködésnek. A különbözo rendszerkörzetek közötti villamos kapcsolat átvivoképessége erosen korlátozott, az országok közötti magasabb szintu együttmuködést általában csak néhány nagyfeszültségu távvezeték biztosítja.

     A kooperáció elonyei a magasabb szintu együttmuködésnél még jobban érvényesülnek. Külön kiemelkedo elony a tartalékképzésben elérheto megtakarítás és az egyes gépegységek egyenletesebb terhelése. Nagyobb földrajzi távolság esetén a hajnali és alkonyati idoeltérés is jelentosebb, így a terhelések és a terhelésváltozások maximumának idopontjai is távolabb esnek egymástól, ezért a kölcsönös kisegítés gazdaságilag is elonyös.

     A kooperációs vezetékeknek el kell bírniuk a terhelést teljesítményingadozás és esetleges kiesések esetén is. Az egyes országok energiarendszereit gyakran nagyfeszültségu, egyenáramú szabadvezetékekkel kötik össze, mert így az átvitel gazdaságosabb.

 

 

2.3. A magyar villamosenergia-rendszer kialakulása

 

     A villamosenergia-szolgáltatás történetében három korszakot különböztetünk meg: 1. közösségi-városi villanytelepek létesültek, helyi hálózattal, 2. körzeti eromuvek és középfeszültségu körzeti hálózatok kialakulása, 3. nagyteljesítményu, országos szintu eromuvek, nagyfeszültségu hálózatok, nemzetközi együttmuködés.

     I. Villamosítás az 1800-as években: 1878 - A Ganz és Társa Vasönto és Gépgyár Rt. vasöntödéjében villamos ívlámpákat helyeztek üzembe világításra. 1882 - A világ elso közcélú villamos muvének (New York: Edison E. J. Co) üzembe helyezése. 1884 - Temesvárott általános célú villamos mu létesül utcai közvilágítás számára. 1888 - Párizs közvilágítása. 1888 - Mátészalka villamosítása. 1893 - Budapest közcélú villamosítása. 1894 - Eger közcélú villamosítása. 1895 - Kapuvár, Kisvárda, Pécs, Szeged, Salgótarján, Szombathely, Sárvár, Sátoraljaújhely közcélú villamosítása. Üzembe lép az Ikervári Vízeromu. 1896 - Szolnok villamosítása. 1897 - Kecskemét, Nyíregyháza, Szentgotthárd villamosítása. Miskolcon elindul az elso közúti villamos. 1898 - Sopron villamosítása. 1899 - Budafok, Gyula, Hódmezovásárhely, Miskolc, Makó villamosítása. 1900 - Szekszárd villamosítása. 1900-ig - Magyarországon 40 villamos eromu és hozzá tartozó hálózat létesült. Ezt az idoszakot a szolgáltatás rendszerének sokfélesége jellemzi: egyenáram 2x150V, 2x120V, 2x135V, 2x220V, 2x250V, 2x210V feszültséggel, egy- és háromfázisú váltakozó áram 1800V, 2850/105V, 2000/100V, 2000/120V, 2100/105V, 3000/105V feszültséggel, 50 Hz 42 Hz, 26 Hz frekvenciával.

     II. Villamosítás a XX. század közepéig: 1911-ben A villamos muvek száma 75. Egyenáramot szolgáltatott 44, 42 Hz-es váltakozó áramot 19, 50 Hz-es váltakozó áramot 12. A telepek többségében a dinamók illetve generátorok teljesítménye nem haladta meg a néhány száz kW-ot, hajtásukat gozgép biztosította. 1913-ra A villamos energiát szolgáltató telepek száma 200-ra nott. Az átlagosan 1,2 MW-os eromuvek energiáját a városokban, községekben lévo üzemek körül kialakuló hálózatok segítségével a közvilágításra, valamint a mezogazdaságban és az ipariban hasznosították. A kis és közepes teljesítményu telepek erogépe a nyersolajmotor volt, a nagyobb eromuvekben pedig gozturbinákat használtak. 1920-as évek: A helyi villamos muveknek egyedül kellett megoldaniuk a frekvencia-, teljesítmény-, és feszültségszabályozást, a tartalékok biztosítását, és ez rendkívül drága beruházásokat igényelt. A Kelenföldi Hoeromu tervezésénél pl. egy db 30 MW-os gépet szántak a körzet fogyasztói terhelésének fedezésére, egy gépet a tervszeru karbantartások idejére, egyet pedig üzemzavari tartaléknak. Az eromu beépített teljesítményének tehát 66 %-a nyújtotta a biztonságos szolgáltatáshoz szükséges tartalékot. 1934 Októberben lépett hatályba az elso magyar villamosenergia-törvény. Célja az egységes energia-gazdálkodási szempontok megvalósítása a villamos hálózatok és átalakítókapcsoló állomások létesítésénél, és védeni a fogyasztók érdekeit. A váltakozó áram és a transzformátor alkalmazása utat nyitott a villamos energia nagyobb távolságra történo szállítására. Ezáltal lehetové vált az eromuvek teljesítményének növelése, egyre nagyobb fogyasztói területek szigetüzem-szeru ellátása. A hálózaton megjelent a 35 kV, 60kV, és 100kV feszültségszint. 1935-ben Magyarországon a városok teljes mértékben (56 város), a községeknek kb.30%-a (1020 kisebb település) volt villamosítva.

     Technikai fejlodés 1945 után: a háború miatt a villamosenergia-fogyasztás a mélypontra zuhant. A megrongálódott közcélú és üzemi eromuveket, valamint a villamos hálózatokat a villamos muvek dolgozói aránylag gyorsan kijavították, és hamarosan megindult a széntermelés is. A dinamikusan növekvo fogyasztói igény (1945-ben 700 GWh, 1949-ben 2200 GWh) csak a meglévo eromuvek jobb kihasználásának segítségével volt fedezheto. Erre a megoldást a nemzetközi gyakorlatból merítették, és a helyi villamos muvek kooperációja elkezdett kialakulni.

     III. A magyar villamosenergia-rendszer (VER) kialakulása: 1948: A magyar villamosenergia-ipar történetében alapveto változást jelentett az 1948-ban végrehajtott államosítás. Ennek során létrehozták az Állami Villamossági Rt.-t (ÁVIRt). Feladata volt összefogni Budapest és elovárosai, valamint a bányák villamos eromuveit és villamosenergia-elosztó szerveit, továbbá a dunántúli, az észak-magyarországi és az alföldi egyéb közcélú villamos muveket: összesen 137 eromuvet és 147 villamos elosztó vállalatot. 1949 - Bánhida, Tatabánya, Kelenföld, Ajka, Mátravidéki, Salgótarján, Diósgyor, Dorog, Kesznyéten, Kazincbarcika, és Újpesti eromuveknek a Budapest-Bánhida-Gyor-Horvátkimle 100 kV-os, a Budapest-Mátravidéki 100 kV-os, valamint a Salgótarján-Szolnok 60 kV-os távvezetékek segítségével történo szinkron üzembe kapcsolása új fejezetet nyitott a hazai villamos-energetika történetében: központi üzemirányítás alatt megkezdte muködését a magyar villamos-energia rendszer. A frekvencia tartására a Kelenföldi Eromuvet jelölték ki. A villamosenergia-rendszer (VER) irányítását az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) végezte. Az Eromuvek Ipari Központja (ERIK) megalapítása ágazati minisztériumi felügyelet alatt. Feladata a nagy- és közepes teljesítményu eromuvek központi irányítása. Létrejön az Állami Villamosenergia Szolgáltató Vállalat (ÁVESZ), a három nagy vidéki elosztó vállalat 20 üzletigazgatóságát és a kisebb körzeti eromuveket is összefogó szervezet. 1949 Július 1.: Megalakult a Mátravidéki Eromu Vállalat, amely a Budapest Székesfováros Elektromos muvei által 1940-ben elkezdett, 1945-46-ban jóvátétel címén leszerelt és elszállított Mátravidéki Eromuvet építette újjá. A teljes kiépítés (4x32 MW) 1953-ban fejezodött be. 1951 - Az ÁVESZ feloszlik, és megalakul öt, mai is muködo regionális áramszolgáltató vállalat: ÉDÁSZ, ÉMÁSZ, DÉDÁSZ, DÉMÁSZ, TITÁSZ (a hatodik áramszolgáltató, az ELMU már a század elso fele óta muködik). Elkezdodik az Inotai Eromu építése 2 x 20 MW teljesítménnyel, amely 1955-ben fejezodött be. 1952 - Megszuntetik az ERIK-et, feladatait a Bánya és Energiaügyi Minisztérium Villamosenergia-ipari Igazgatósága (VIPIG) veszi át. 100 kV-os feszültségszinten távvezetéki kapcsolat létesült Magyarország és Csehszlovákia (Kisigmánd-Érsekújvár) között, amelyen a magyar VER villamos energiát importált. Ez volt az elso lépés a kooperáció nemzetközi kiterjesztésének irányába. 1953 - 100 kV-ról 120 kV-ra növelték a hálózat feszültségét, ezáltal annak átereszto képessége több mint 40%-kal növekedett. 1954 - Minisztertanácsi rendelet lépett életbe a tervszeru villamosenergia- és teljesítménygazdálkodásról. Közel 2000 nagyfogyasztó szigorú vételezési menetrendet kapott, amely elsosorban csúcsidei teljesítményüket szorította le, villamosenergia-fogyasztásukat a kisterhelésu idoszakokra igyekezett terelni. Ezzel megszunt a másfélmillió kisfogyasztó rendszeres korlátozása. Megalakult az Eromu Tröszt. Tagvállalatai az országos jelentoségu eromuvek, az Eromu Javító és Karbantartó Vállalat (EROKAR) és az Országos Villamostávvezeték Vállalat (OVIT). Megalakul az Országos Villamosenergia Felügyelet a VIPIG irányítása alatt. 1955 - Elkezdodött a Borsodi Hoeromu építése. Az eromu teljes kiépítése (6 x 30,5 MW+ 1 x 5 MW) 1957-ben fejezodött be. 1957 - Megkezdodött az Tiszapalkonyai Hoeromu (4 x 50 MW) építése, amely 1959-ben felyezodött be. 1959 - Az elso 220 kV-os távvezeték (Göd-Bistricany) és az elso 220 kV-os transzformátor üzembe helyezése. 1960 - A Pécsi Hoeromu I. fázisának (3 x 30,7 + 1 x 22,5 MW) kezdete. A beruházást 1964-ben fejezték be. Az Ajkai Hoeromu építése (3 x 30,7 MW). 1961 Hét európai szocialista ország kormányszintu egyezménnyel létrehozta energiarendszereik egyesülését, a CDU-t. A prágai központú szervezet muszaki-koordinációs, elszámolási és operatív üzemirányítási feladatokat látott el. Az Oroszlányi Hoeromu építésének kezdete. A 4 x 50 MW-os létesítményt 1963-ra fejezték be. 1963 - Létrejött a Magyar Villamos Muvek Tröszt (MVMT), amely átvette a megszunt Eromu Tröszt vállalatait, valamint a hat áramszolgáltató vállalat irányítását is. Az MVMT végezte a teljes magyar villamosenergia-rendszer muszaki-gazdasági irányítását. Az MVMT 1991-ig muködött ebben a formában. Elkezdodött a Dunamenti Eromu építése. Az 1 x 50 + 1 x 40 + 3 x 150 + 2 x 25 MW teljesítményu eromu a százhalombattai koolajfinomítót is ellátta hoenergiával. A beruházás 1969-ben fejezodött be. 1964 - A Pécsi Hoeromu II. fázisa 1965-66-ban létesült (2 x 50 MW). 1968 - Bánhidán üzembe áll a 100 MW-os eromuvi blokk. Megépül az elso 400 kV-os távvezeték (Göd-Munkács), üzembe helyezik az elso 400 kV-os transzformátort. 1969 - Hazánk legnagyobb széntüzelésu hoeromuvének (2 x 100 + 3 x 200 MW), a visontai külszíni fejtésre települt Gagarin Hoeromu (ma Mátrai Hoeromu) építésének kezdete. Az építés 1973-ban zárult. 1973 - Két, egyenként 85 MW-os gázturbinás gépegységgel bovítik az Inotai Hoeromuvet. A második gép 1975-ben állt üzembe. 1974 - A Dunamenti Hoeromu bovítése (6 x 215 MW). 1977 - A Tiszai Eromu létesítése. A 4 x 215 MW-os eromu utolsó blokkját 1976-ban helyezték üzembe. 1978 - A 750 kV-os ZapadnoUkrainszkaja-Albertirsa távvezeték és az albertirsai 750/400 kV-os alállomás üzembe állítása. 1979 - Az Országos Villamos Teherelosztó új, korszeruen felszerelt épületbe költözött. Az OVT munkáját nagy teljesítményu számítógép üzembeállítása segíti. 1982 - A Paksi Atomeromu építésének kezdete. A mai napig is évente legtöbb villamos-energiát eloállító eromu (8 x 220 MW) 1987-ben készült el. 1991 - A Dunamenti Hoeromu hoszolgáltató gázturbinával (145 MW) illetve kombinált ciklusú gázturbinával (156+60+24 MW) történo bovítésének kezdete. A beruházás 1998-ban fejezodött be. 1992 - Az iparág részvénytársaságok kétszintu rendszerévé alakul át, melynek elso szintjét a tulajdonosi és az irányítói szerepet is betölto Magyar Villamos Muvek Rt. (MVM Rt.), a második szintet pedig az eromuvi, és az áramszolgáltató társaságok, valamint az alaphálózati társaság jelenteti. Októberben megalakult a lengyel, a cseh, a szlovák és a magyar energiarendszerek közös szervezete, a CENTREL. 1993 - Szeptember 29-30-án a CENTREL országok szigetüzemi kísérletet végeznek. November 19-én megszunt a CDU tagországok energiarendszereinek párhuzamos üzeme, a rendszeregyesülés három részre vált szét. 1994 - Új Villamos-energia Törvény és a kapcsolódó jogszabályok megalkotása. 1995 - Az év során lezajlott privatizációval új muködési rend valósult meg a villamos energetikában, amellyel az áramszolgáltatók és az eromuvek önálló részvénytársaságokká váltak. Október 18-án a CENTREL tagországok párhuzamosan kapcsolódtak a Nyugat-európai energiarendszer-egyesüléssel, az UCPTE-vel. 1998 - Üzembe állnak a litéri és a sajószögedi gázturbinák. 1999 - A CENTREL energiarendszerek az UCTE társult tagjaivá váltak. Üzembe állt az új folyamatirányító számítógép. 2000 Január 1-tol megkezdte muködését a magyar villamosenergia-rendszer független rendszerirányítója, a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. (MAVIR Rt.) 2001 - A CENTREL energiarendszerek az UCTE teljes jogú tagjaivá váltak. Befejezodött az irányítástechnikai rendszer átfogó korszerusítését szolgáló ÜRIK project. Decemberben az Országgyulés elfogadta az új Villamosenergia Törvényt, amely már tartalmazza a villamosenergia-piac kialakításnak feltételeit.

 

 

2.4. Európa villamosenergia-rendszerei

 

     Földrajzi elhelyezkedése révén Magyarország két nagy rendszeregyesülés határán helyezkedik el, mégpedig a nyugati UCTE és a keleti UPS/IPS rendszeregyesülés. Az európai villamosenergia-rendszereket mutatja a 10. ábra . A magyar villamosenergia-rendszer több évtizeden keresztül párhuzamosan járt a volt KGST-országok rendszereinek egyesülésével (UPS/IPS). A magyar villamosenergia-rendszer az UCTE-nek 2001 Május 17-én teljes jogú tagja lett.

     A CENTREL négy villamosenergia-társaság (a cseh EEPS a.s., a magyar MVM Rt., a lengyel Polskie Sieci Elektroenergetyczne SA [PSE SA], a szlovák Slovenská Elektrizaená Prenosová Sústava a.s. [SEPS, a.s.]) regionális társulása, amelyet a fenti társaságok alapítottak. A CENTREL eredeti szerepe a villamosenergia-rendszerek UCPTE rendszerrel való kapcsolatának koordinációja volt. A CENTREL tagországok muszaki és diplomáciai tevékenységének eredményeként a társaságokat felvette a soraiba az UCTE, majd ezek az újjáalakult UCTE teljes jogú, alapító tagjai lettek.

     Az UCTE (Union for the Coordination of Transmission of Electricity, a nyugat-európai villamosenergia-rendszer irányító és üzemelteto társaságok egyesülése) 16 európai ország villamosenergia-rendszerirányítója és érdekeinek koordinálója. Az UCTE jogelodjét, az UCPTE-t 1951-ben alapították. Az UCTE hálózatán közel 360 millió embert látnak el villamos energiával, az éves villamosenergia-fogyasztás kb. 2000 TWh, a csúcsterhelés 300 GW, a beépített teljesítmény 500 GW. Az UCTE 1999. Július 1.-jétol csak a villamosenergia-rendszer irányítói és üzemeltetoi tevékenységekre koncentrál, vagyis a villamosenergia-termelok érdekeinek koordinálása átkerült más szervezetbe. Ezt tükrözi, hogy a szervezet korábbi nevébol (UCPTE) kikerült a termelésre (production) utaló P betu.

     A SUDELa délkeleti UCTE tagországok regionális csoportja, amelyet 1964-ben alapítottak. Tagjai az osztrák, olasz, görög, szlovén, horvát, szerb, montenegrói, macedón, bosznia-hercegovinai és magyar villamosenergia-társaságok. A SUDEL feladata a tagok közötti koordináció fejlesztési, üzemviteli kérdésekben. A legfontosabb problémája a görög és jugoszláviai villamos rendszereknek az UCTE-vel való párhuzamos üzemének visszaállítása.

 

 

3. A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZER FELÉPÍTÉSE

 

3.1. Muködési modell

 

     Az 1949-ben létrejött magyar villamosenergia-rendszer vállalatait az 1963-ban megalakult Magyar Villamos Muvek Tröszt (MVMT) egy gazdasági egységgé fogta össze. A tröszti vállalatokat 1992-tôl önálló eromuvi és hálózati részvénytársaságokká szervezték át, de azokat kétszintu holding formában továbbra is az MVM Rt. irányította. Az új Villamos Energia Törvény és a kapcsolódó jogszabályok hatályba lépésével, a Magyar Energia Hivatal felállításával, a privatizációval és az önfinanszírozást lehetové tévo árak fokozatos bevezetésével a magyar villamosenergia-rendszerben új muködési modell jött létre.

     A törvény. Az 1994. évi XLVIII. törvény (VET) a villamos energia termelést, szállítást és elosztást határozza meg a villamosenergia-rendszerben. A Magyar Villamos Muvek Rt. kötelezettségei az ellátás, a fejlesztés, az üzemirányítás, a legkisebb költségu árubeszerzés és a rendszerfejlesztés területére egyaránt kiterjednek. Az együttmuködo közcélú eromutársaságok kötelezettségei: szerzodéses alapon a villamos energia termelése, eromuvi szintu tervezés, kereskedelem, tüzeloanyag-beszerzés, karbantartáselokészítés, és -lebonyolítás, új fejlesztések elokészítése.

     Az áramszolgáltatók. Villamosenergia-elosztási kötelezettség: a fo és elosztóhálózat operatív üzemirányítása és üzemeltetése, valamint karbantartása, fejlesztése, foberendezés-javítás, közvilágítás karbantartása, infrastruktúra-fejlesztés, villamosenergia-értékesítés, fogyasztói szolgálat. Villamosenergia-szolgáltatási kötelezettség: igényfelmérés, forrástervezés, kapacitáslekötés, villamosenergia-kereskedelem, operatív üzemirányítás, számlázás, fogyasztói kapcsolatok ápolása.

 

3.2. A nagyfeszültségu hálózat elemei

 

     Vezetékek. Feladata a villamos eroátvitel. A hálózatok kialakítása történhet szabadvezetékek vagy kábelek alkalmazásával. A nagyfeszültségu hálózatok túlnyomórészt mégis szabadvezetékes kialakításúak, mivel a csupasz vezetékek távvezetékoszlopokra való szerelése jóval olcsóbb, mint a kábelvonalak létesítése. Hazánkban csak néhány nagyfeszültségu kábel (120 kV-os) üzemel, mindegyik Budapest területén. Szabadvezetékeinken csupasz alumínium sodronyokat használnak, amelyek megfelelnek mind a villamos, mechanikai, vegyi, valamint a gazdasági követelményeknek is. A 400 illetve 750 kV-os hálózatokon a nagyobb energiaátvitel biztosítása érdekében a vezetékeket kötegelik, ilyenkor 3-4 sodrony is lehet egymás mellett (11. ábra). Ezáltal no a vezetékkeresztmetszet, csökken az ellenállás és csökken a vezeték sugárzása is.

     Szigetelok. Feladata a vezeték tartása és a földtol való elszigetelése. A szigetelok anyaga általában porcelán, de lehet még üveg vagy mugyanta is. A nagyfeszültségu hálózatokon szabadtéri szigeteloket használnak.

     ES típusú egysapkás szigetelo (12. ábra). Korong alakú, felso részén fémsapka, alsó részén pedig csatlakozó szerelvény található. Láncokba szerelve alkalmazzák. Mivel a szigetelo viszonylag kicsi, ezért a lánc rendkívül mozgékony lesz.

     KS típusú kétsapkás szigetelo (13. ábra). Henger alakú, két ernyovel, és mindkét végén öntöttvas sapkával ellátott szigetelo. Láncokba szerelve alkalmazzák. Nagy a villamos és a mechanikai szilárdsága.

     HR típusú hosszúrúd-szigetelo ( 14. ábra ). Tömör hengeres testu szigetelo, amelyen suru bordázat és a végein öntöttvas sapka található. Többféle méretben készül, szigeteloláncokba fuzve használják. Jól bírja a húzási igénybevételt, viszont nagyon merev.

     Támszigeteloket ( 15. ábra ) akkor használnak nagyfeszültségu hálózatokon, ha azt a nagy zárlati igénybevételek indokolják.

     A megfelelo mechanikai illetve villamos tulajdonságok elérése miatt a szigeteloket láncokba fuzik. Ezek tartják a sodronyokat. A szigeteloláncokat ívterelo szerelvényekkel is ellátják, így az átívelés nem a szigetelo felülete mentén következik be. A szigetelo testén az átívelés maradandó roncsolódást okoz, vagy maga a szigetelo törik szét az íveléskor keletkezo magas homérséklet hatására. Különbözo kialakítású szigeteloláncokat mutat a 16., 17. és 18. ábra .

     Oszlopok. A nagyfeszültségu szabadvezetékes hálózatokon acéloszlopokat használnak a vezetok elhelyezésére. Az acéloszlopoknak több típusa is létezik, három ismertebbet mutatnak a 19., 20. és 21. ábrák. A távvezetéken 3…5 km-enként, illetve nyomvonaltöréseknél feszítooszlopokat alkalmaznak, amelyek a vezetékek megfelelo feszítését biztosítják.

     Transzformátorok. A különbözo feszültségu hálózatokat transzformátorokkal kapcsolják össze. Az állomások legdrágább és legfontosabb berendezése, ezért több védelemmel is ellátják. A legnagyobb teljesítményu transzformátorokat a nagyfeszültségu állomásokban használják, némelyik több száz MVA teljesítményu is lehet (22. ábra).

     Megszakítók. Feladata az üzemi áramok kapcsolása, valamint hálózati hiba esetén a zárlati áramok megszakítása. A védelmi berendezések az egyes hálózatrészeket a megszakítók segítségével kapcsolják le. Az egyik klasszikus az OR típusú megszakító, amelynek egy 6 megszakítóból álló 400 kV-os egységét a 23. ábra mutatja. Az újabb típusok közül ketto a 24. és 25. ábrákon látható.

     Szakaszolók. Az áram útjának kijelölésére szolgálnak, áramok kapcsolására nem alkalmasak. Két típusa látható a 26-27. ábrákon.

     Túlfeszültséglevezetok. Feladata a hálózat védelme a káros túlfeszültségek ellen, amelyek fo oka a villámcsapás. A túlfeszültséglevezeto egy szigetelobe épített feszültségfüggo ellenállás, amely egy meghatározott feszültség elérésénél lecsökkenti az ellenállását (28. ábra).

     Áramváltók. Feladata a hálózaton folyó áramok átalakítása mérheto értékure. Az áramváltó segítségével mért áramértékeket használják fel védelmi és mérési célokra. Az üzemirányítók ez alapján figyelhetik a hálózat terhelését. Kialakítása szerint egy szigetelobe épített, rövidrezárt szekunder tekercsu transzformátor (29. ábra).

     Feszültségváltók. Feladata a hálózat feszültségének átalakítása mérheto értékure. A feszültségváltók által mért értéket használják fel védelmi és mérési célokra. Tulajdonképpen egy szigetelobe épített egyfázisú transzformátor (30. ábra).

 

3.3. A nagyfeszültségu hálózat kialakítása

 

     A nagyfeszültségu hálózat rendeltetésébol kifolyólag hurkolt vezetékrendszer. A 400 kV-os hálózat az ország alaphálózata, a 220 és 120 kV-os pedig a foelosztóhálózata. Az alkalmazott vezetékkeresztmetszet általában 250 mm2, anyaga pedig acél-alumínium sodrony (Acal). A nagyfeszültségu hálózatok csillagpontja hatásosan földelt, így minden földzárlat föld-rövidzárlatot jelent. Egyfázisú földzárlat bekövetkezése esetén az ép fázisok feszültsége a földhöz képest nem emelkedhet a legnagyobb üzemi feszültség 80 %-a fölé. Hatásosan földelt hálózat egyik speciális jelensége a Bauch-paradoxon, vagyis az a jelenség, hogy egyfázisú földzárlat alatt a fogyasztói, földelt csillagpontú transzformátor is zárlati áramot táplál a hibahely felé ( 31. ábra). Ezt a hatást foleg a védelmek kialakítása során kell figyelembe venni.

     A hatásosan földelt csillagpontú hálózat lehetoséget nyújt sántaüzem tartására, amikor az egyik fázis földzárlata esetén, annak lekapcsolása után fenntartható az energiaellátás a másik két fázison keresztül a hiba kijavításáig, elviselheto feszültség- és áramaszimmetria mellett. A sántaüzem kapcsolási állapotát és a fellépo feszültségaszimmetriát mutatja a 32. ábra. A nagyfeszültségu hálózatokon az üzembiztonság növelése céljából általában fázisonkénti muködtetésu megszakítókat alkalmaznak. Ezt az a tény is lehetové teszi, hogy a nagyfeszültségu megszakítók a nagy teljesítmény és a szigetelés miatt kizárólag egyfázisúak.

     A 120 kV-os hálózatokon a zárlati teljesítmény maximális értéke 4000 MVA, a betápláló csomópontok közelében pedig 6000 MVA-ig emelkedhet. Az egyes vezetékszakaszok védelmei a csatlakozási helyeken, az állomásokon vannak elhelyezve. A rövidzárlat ellen lépcsos karakterisztikájú távolsági védelmet alkalmaznak. Ez egyfázisú és háromfázisú visszakapcsoló automatikát muködtet. Egyfázisú visszakapcsolás csak egyfázisú rövidzárlat következtében létrejött megszakítókioldás után jön létre, két- vagy háromfázisú zárlat eleve háromfázisú lekapcsolást idéz elo, amelyet háromfázisú visszakapcsolás követ. Az automatikus visszakapcsolás 0,2…6 s holtido után következik be.

     A nagyfeszültségu hálózat üzembiztonsága igen nagyfokú, amely a hurkolt kialakításnak köszönheto. Szinte minden nagyfeszültségu állomás legalább kétoldalú ellátással van kialakítva, így tartós áramszünet nem valószínu, és a karbantartási munkák is elvégezhetok üzemszünet nélkül, csak az érintett szakasz feszültségmentesítésével.

     Az alaphálózat a Magyar Villamos Muvek Rt. tulajdonában van, és az OVIT Rt. üzemelteti. Az üzemviteli szervezet végrehajtja a rendszerirányítás által meghatározott feladatokat, kezeli és felügyeli a rábízott berendezéseket, üzemzavar-elhárítást végez, és biztosítja a hálózaton dolgozók munkafeltételeit.

     A nagyfeszültségu hálózat nyomvonalhosszai: 750 kV: 268 km, 400 kV: 1659 km, 220 kV: 1199 km, 120 kV: 99 km, amely összesen 3226 km távvezetéket jelent. Az alaphálózathoz tartozik 23 db alállomás, összesen 475 mezovel és 70 transzformátorral, amelyek összteljesítménye 12 352 MVA.

     Magyarország nagyfeszültségu alaphálózata látható a 33. ábrán. Lila színu vonal jelöli a 750 kV-os távvezetéket, amely ZapadnoUkrainszkaja (Ukrajna) és Albertirsa között épült. Piros színu vonalak jelzik a 400 kV-os távvezetékeket, illetve piros szaggatott vonalak a tervezett 400 kV-os összeköttetéseket. Zöld színu vonal jelzi a 220 kV-os távvezetékek nyomvonalait. A 120 kV-os foelosztóhálózat nincs feltüntetve az ábrán, csak azok a vezetékek, amelyek a nemzetközi kooperáció miatt létesültek.

     A 750 kV-os vezeték 1978-ban épült, az akkori KGST országok egyesített villamosenergiarendszereinek megerosítése céljából. Amikor a KGST felbomlott, ez az összeköttetés megszakadt, és több éven keresztül feszültségmentes állapotban volt. Azonban a rongálások elkerülése végett ismét feszültség alá helyezték, viszont teljesítményforgalom a vezetéken nincs. Az MVM Rt. folyamatosan fejleszti az alaphálózatot. Az utóbbi néhány évben üzembe helyezett és a tervezett összeköttetésekrol:

     Magyar-horvát összeköttetés. 1999 Novemberében került üzembe a két országot összeköto 400 kV-os távvezeték Hévíz és Tumbri között. A távvezeték kétrendszeru, hossza 201 km, átviteli teljesítménye 1500 MW. Mindkét védovezetojében optikai szálak (OPGW) vannak, amelyek a két ország teherelosztói között szükséges adatforgalmat bonyolítják le.

     Optikai gerinchálózat kiépítése. Az üzemirányítás szempontjából szükségessé vált megfelelo informatikai utak biztosítása. Ennek érdekében az alaphálózati távvezetékek legtöbb védovezetoje már tartalmaz optikai szálat is (34. ábra ), amelyek segítségével a villamos teherelosztó (MAVIR) és az alállomások illetve eromuvek között informatikai rendszer alakulhatott ki.

     Gyor-Szombathely összeköttetés. Ez egy tervezett 400 kV-os távvezeték, amely az alaphálózati stratégiájában hosszú távon szükséges hálózati tervként szerepelt a nyugati országrész gyenge hálózati kiépítettsége és növekvo villamosenergia-igénye miatt. A vezeték létesítésével a késobbiek során lehetoség nyílna új nemzetközi rendszerösszeköttetés megvalósítására Ausztriával.

     Sándorfalva-Békéscsaba összeköttetés. Ez egy tervezett 400 kV-os távvezeték. Megépítését az indokolja, hogy az MVM Rt. megfelelo üzembiztonságú és a térség villamosenergia-igényeinek megfelelo hálózati rendszerrel rendelkezzen. A fogyasztói igények várható növekedése indokolja a térséget ellátó hálózat bovítését, az átviteli kapacitás növelését, mivel Békéscsaba csak egy irányból kap 400 kV-os ellátást. A távvezeték építése már megkezdodött, a 91 km-es szakaszon az alapozások elkészültek, anyagi okok miatt azonban a megvalósítás csúszik. A román és bolgár energiarendszerek csatlakozása az UCTE-hez alapvetoen a Sándorfalva állomáson keresztül történik a közeljövoben. Mivel Sándorfalva alállomás jelenleg a magyar alaphálózattal csak egy 400 kV-os összeköttetéssel rendelkezik, ezért az üzembiztos muködés szükségessé teszi a két nemzetközi kapcsolattal egyenértéku belso hálózat kialakítását, azaz a hurokzáró vezeték megépítését.

     Paks-Pécs összeköttetés. Ez egy tervezett 400 kV-os távvezeték. Pécs térségében az MVM Rt. a villamosenergia-átadási kötelezettségét alaphálózati táppont hiányában a Pécsi Eromubol átvett villamos energiával látja el. A villamosenergia-ellátás megfelelo színvonalának biztosítása már régóta problémát jelent a térségben, ahol a Pécsi Eromu jelentos szerepet játszik a villamosenergiaellátásban. A Pécsi Eromu a környezetvédelmi eloírások alapján 2004-ig üzemelhet a jelenlegi formájában. A kialakult helyzetre tehát hamarosan megoldást kell találni. Muszaki szempontból megoldást jelenthet eromuvi oldalról a bovítés (új, korszeru eromu építése), vagy hálózati oldalról a térség átviteli kapacitásának bovítése alaphálózati vagy elosztóhálózati szinten. Az MVM Rt. és a DÉDÁSZ Rt. számára muszaki indokok alapján a legkedvezobb megoldást a térség ellátási problémáinak kiküszöbölésére a Paks–Pécs között megépítendo 400 kV-os összeköttetés jelenti. A projekt során megvalósul mintegy 82 km hosszú, kétrendszeru, 400 kV-os távvezeték, optikai szállal ellátott védovezetovel (OPGW) kiépítve. Pécs térségében (Nagykozár) 400/120 kV-os, kéttranszformátoros, másfél megszakítós diszpozíciójú, két távvezeték fogadására alkalmas alállomás készül, amely megadja a bovítés lehetoségét további összeköttetések létesítésére is (Ernestinovo).

 

3.4. Eromuvek

 

     Az MVM adatai szerint a hazai villamosenergia-termelés a 2000-es évben 34887 GWh volt. A különbözo energiaforrások arányai, amelybol ezt az energiát eloállították: atom 40,6 %, szén 26,5 %, koolaj és földgáz 30,9 %, egyéb 2,0 %. A szükséges energiamennyiséget túlnyomórészt elavult hoeromuvekben állítjuk elo, de meghatározó elem a Paksi Atomeromu is. Az alternatív, megújuló energiák hasznosítása nagyon minimális.

 

3.4.1. Paksi Atomeromu

 

     A Paksi Atomeromu 1976-ban alakult, 4 darab VVER 440/213 típusú nyomottvizes reaktort tartalmaz, beépített teljesítménye 1850 MW. A négy blokk a világ élvonalába tartozik, évek óta az elso 25 legbiztonságosabb blokk között szerepelnek. A reaktorok hatásos teljesítménye 3 x 460 + 470 MW, hoteljesítményük egyenként 1375 MW, ezáltal a hatásfokuk 34% körüli. Az 1-es blokk 1982-tol üzemel, a 4-es blokk pedig 1987-tol. Ez az eromu adja az ország energiatermelésének 40 %-át, és a 2001-es évben 14180 GWh energiát táplált az országos hálózatba. Az eromu látképe a 35. ábrán , egyik reaktorának fényképe pedig a 36. ábrán látható.

     A reaktorok üzemanyaga urán-dioxid (UO2), amelybol egy reaktorban 42 tonnányi mennyiséget helyeznek el. Az urándioxidból 9 mm magas, 7,6 mm átméroju hengeres pasztillákat préselnek (38. ábra). Az uránpasztillákat egy cirkónium-nióbium ötvözetbol készült, 2,5 m hosszú, 9 mm külso átméroju csobe helyezik, amelyet feltöltenek héliumgázzal, és ezután hermetikusan lezárnak. A burkolat megakadályozza a hasadványok kikerülését a hutovízbe. Az üzemanyagtabletta és a burkolat együtt jelentik a futoelempálcát.

     Mivel a több tízezer futoelempálca egyenkénti mozgatása, cseréje gyakorlatilag megoldhatatlan lenne, a futoelemeket kötegekbe foglalják. A futoelemkötegek (kazetták) hatszöges keresztmetszetuek, és egyenként 126 futoelemet tartalmaznak. A nyomottvizes reaktorok közül csak a VVER-ek kazettája hatszöges, a többié négyzet keresztmetszetu. A kazettákban lévo UO2 üzemanyag dúsítása 1,6, 2,4 vagy 3,6 % lehet, de egy kazettában rendszerint csak azonos dúsítású futoelemek vannak. A kazetták 14,4 cm laptávolságúak. Az aktív zónában összesen 349 kazetta fér el, ebbol az üzemanyagkötegek száma 312. Egy futoelemkazetta makettje látható a 37. ábrán.

     A VVER-440 típusban a láncreakció szabályozásához a futoelemkötegekkel azonos méretu abszorbens (bóracélból készült) kazettákat használnak, amelyek felülrol lógnak be az aktív zónába. A reaktorban összesen 37 ilyen szabályozó és biztonságvédelmi kazetta van, amelyek közül üzem közben 30 állandóan kihúzott állapotban, és az aktív zóna fölött helyezkedik el. Ezek a biztonságvédelmi rudak, amelyekkel a reaktor bármikor biztonságosan leállítható. A maradék 7 abszorbens kazettával az üzem közbeni teljesítmény-szabályozást végzik, de természetesen ezek is ellátnak biztonságvédelmi funkciót. A szabályozókazetták aljához egy-egy futoelemkazettát kapcsolnak, így a kihúzott abszorbensek helyén is üzemanyag található.

     Az eromu metszeti rajza a 39. ábrán látható. Fo egységei: 1 – reaktortartály, 2 – gozfejleszto, 3 – átrakógép, 4 – piheno medence, 5 – biológiai védelem, 6 – kiegészíto tápvízrendszer, 7 – reaktor, 8 – lokalizációs torony, 9 – buborékoltató tálcák, 10 – légcsapda, 11 – szellozo, 12 – turbina, 13 – kondenzátor, 14 – turbinaház, 15 – gáztalanítós tápvíztartály, 16 – elomelegíto, 17 – turbinacsarnok daruja, 18 – szabályozó és muszer helységek.

     Az aktív zónát a 312 db üzemanyagkazetta, a 37 db abszorbensrúd és a moderátor szerepét is betölto hutovíz alkotja. A 40. ábrán az aktív zónának a reaktor beindítása elotti térképe látható: minden kis hatszög egy-egy kazettának felel meg. Az atomeromuvet indulása után egy évvel leállítják, és kiszedik a már kiégett, eredetileg 1,6 % dúsítású kazettákat, és helyükre a 2,4 % dúsítású kazettákat rakják. A 3,6 % kezdeti dúsításúakat is átrakják (a 2,4%-osak helyére), és helyettük új üzemanyagot raknak a zónába. Ezután az eromuvet évente leállítják, és kiveszik a leginkább kiégett üzemanyagkazettákat. A kezdeti töltetet kivéve minden kazetta három évet tölt a reaktorban.

     A kazettákat bonyolult mechanizmus mozgatja ( 41. ábra). Az egyes kazetták kiemelése és cseréje is e mechanizmusok segítségével történik. A lezárt reaktortartály látható a 42. ábrán , néhány szabályzórúddal, a mozgató szerkezetek nélkül.

     Az elhasználódott üzemanyagkazettákat áthelyezik a reaktor melletti pihenteto medencébe, ahol víz alatt tárolják oket ( 43. ábra ). Ekkor már nem folyik bennük nukleáris láncreakció, csupán a radioaktív bomlások eredményeznek kismértéku hofejlodést. Öt év tárolási ido elteltével a kazettákat Oroszországba szállítják újrafeldolgozás céljából. Minden szállítmány külön megegyezést igényel. Hosszú távon egyenlore nincs megoldás a kiégett kazetták tárolására, a problémát rövid idore megoldja az eromu területén épülo átmeneti tároló ( 44. ábra), de az elkövetkezendo 50 évben megoldást kell találni a végleges tárolásra.

     Az aktív zóna a függoleges elhelyezésu, hengeres reaktortartályban található, melynek teljes magassága 13,75 m, külso átméroje 3,84 m. A tartály acélból készült, falvastagsága az aktív zóna magasságában 14 cm, belülrol pedig 9 mm vastag rozsdamentes acél bevonattal van ellátva a korrózióvédelem céljából. A tartályon különbözo magasságban helyezkedik el a hutoközeg be- és kivezetésére szolgáló hat belépo és hat kiömlo csonk.

     Az atomreaktor teljes élettartamát a reaktortartály élettartama határozza meg, ezt a hatalmas szerkezetet ugyanis nagyon költséges lenne kicserélni. A tartály anyagának kristályszerkezete az állandó neutronsugárzás hatására rongálódik, emiatt az atomeromuvek tervezett üzemideje 30-40 év. A Paksi Atomeromuben újabban eme élettartam meghosszabbítása érdekében a zóna szélére kiégett, ún. negyedéves kazettákat tesznek. Az ilyen kazettákban már kevés a hasadóképes U235, emiatt azokból jóval kevesebb neutron lép ki, így kisebb neutronsugárzás éri a reaktortartályt. Ebben az ún. alacsony kiszökésu zónában tehát már négy évet töltenek az üzemanyagkazetták.

     Érdemes megjegyezni, hogy a neutronsugárzás hatására bekövetkezo anyagszerkezeti változásokat - a ridegedést - vissza lehet fordítani abban az esetben, ha a tartály anyagát magas homérsékletre hevítik fel. Ekkor a kristályhibák "megjavulnak", olyan új anyagszerkezet jön létre, mintha a tartály újonnan készült volna. Ilyen eljárást a világ több reaktorán alkalmaztak már, így hosszabbítva meg azok élettartamát.

     Az aktív zónában felszabaduló ho elszállítását a reaktor körül lévo 6 darab hutokör végzi. Egy hutokör felépítése: A névleges állapotban 297 oC-ra felmelegedett víz az ún. melegágon lép ki a reaktorból, és jut el a gozfejlesztobe. A gozfejleszto hatalmas (2,3 m átméroju, 12 m hosszú), fekvo henger alakú hocserélo, amelyben a víz hojének egy részét átadja a szekunder kör vizének, miközben a primer köri víz 267 oC-ra hul le. A radioaktív primer köri víz a gozfejlesztoben 5536 db 16 mm átméroju futocsövön áramlik át, így forralva fel a gozfejlesztoben lévo inaktív szekunder köri vizet. A lehult hutoközeg a hidegágon jut vissza a reaktorba. A víz cirkulációját keringeto szivattyú biztosítja. Minden hutokör külön-külön lezárható az ún. foelzáró tolózár segítségével, melybol minden körben két darab található.

     A VVER típusú reaktorok nyomottvizes rendszeruek, azaz a primer körben nagy nyomás fenntartásával biztosítjuk azt, hogy a hutoközeg ne forrjon fel (a víz forráspontja 1 bar nyomáson 100 oC, a primer körben uralkodó 123 bar nyomáson viszont már 330 oC körüli). A nyomás állandó értéken tartására szolgál a térfogatkompenzátor vagy nyomáskiegyenlíto. Minden blokkhoz 1 db térfogatkompenzátor tartozik, amely az egyik hurok melegágához csatlakozik. A térfogatkompenzátor egy álló elrendezésu tartály, melynek alját az egyik hutokör melegágával, tetejét (szelepeken keresztül) az egyik hidegággal kötik össze. A tartályban 325 oC-os, telített állapotú víz, és felette gozpárna található.

     A szekunder körben történik a reaktorban megtermelt ho átalakítása mozgási, majd villamos energiává. A gozfejlesztoben lévo 223 oC-os, 46 bar nyomású tápvizet a csövekben keringo 297 oC-os primer köri víz 258 oC-ra melegíti, és felforralja. A keletkezo gozbol a vízcseppeket el kell távolítani, ugyanis a turbinalapátokat károsítják a vízcseppek. Erre szolgálnak a kilépo goz útjába helyezett cseppleválasztó zsaluk. Ezek olyan terelolemezek, amelyeken áthaladva a vízcseppek lecsapódnak, így a kilépo goz nedvességtartalma már alacsonyabb, mint 0,25 %.

     A gozfejlesztobol kilépo, mintegy 450 t/h tömegáramú goz a turbinára kerül, és meghajtja a turbina lapátjait. Egy adott blokkban lévo 6 gozfejlesztobol 3 együtt táplál egy turbinát. A Paksi Atomeromuben 8 darab turbina és 8 darab 230 MW-os generátor van. A turbinában egy tengelyen helyezkedik el egy nagynyomású és két kisnyomású ház, valamint a generátor fogórésze. A turbina nagynyomású háza 6 fokozatú, azaz a goz expanziója és munkavégzése 6 fokozatban történik. A nagynyomású turbinaházban a goz homérséklete kb. 140 oC-ra csökken, nedvességtartalma pedig 12 %-ra no. Emiatt a kisnyomású házba való belépés elott a cseppleválasztó és goztúlhevíto berendezésbe kerül, ahol a turbinára káros vízcseppeket eltávolítják, és a telítési homérséklet fölé melegítik. A két kisnyomású ház 5-5 fokozatú.

     A már munkát végzett goz a kondenzátorba kerül, ahol csaknem 13 000 csoben a Dunából kivett hutovíz áramlik. A hutocsöveken a goz kb. 25 oC-os homérsékleten lekondenzálódik. Minden turbinaegységhez két kondenzátor tartozik, amelyekben 0,035 bar nyomást (vákuumot) tartanak fenn. A turbinán a munkagozt a gozfejleszto és a kondenzátor közti nyomáskülönbség hajtja át.

     A cseppfolyósodott munkaközeget különbözo tisztító és elomelegíto berendezéseken keresztül a tápszivattyúk visszajuttatják a gozfejlesztobe. Az elomelegítésre az eromu jobb hatásfoka miatt van szükség. Az elomelegítést a turbináról vett gozzel végzik, melynek során a kondenzátorból kilépo 25 oC homérsékletu víz 9 hocseréloben végezetül 223 oC homérsékleture melegszik fel. A tápvíz ezen a homérsékleten lép be a gozfejlesztobe, ahol újra felmelegíti a primer köri víz hoenergiája.

    Minden egyes blokknak külön vezényloterme van, ahová befutnak a reaktor és a turbina üzemi adatai. A 4. blokk vezényloterme látható a 45. ábrán . Az eromuben két reaktorcsarnok van, mindegyikben két reaktor található (46. ábra ). A turbina, a generátor, és a hozzájuk kapcsolódó berendezések a turbinacsarnokban vannak (47.ábra). Az eromu 400 kV-os szabadtéri kapcsolóberendezései láthatók a 48-49. ábrákon.

 

3.4.2. Dunamenti Eromu

 

     Százhalombattán található, az ország legnagyobb teljesítményu hoeromuve. 1961 és 1967 között épült. Összesen 9 blokkot tartalmaz (6 db 215 MW-osat és 3 db 150 MW-osat), tüzeloanyaga koolaj és földgáz, beépített teljesítménye 1740 MW, hatásfoka 36,3 %. Az eromu 2001-ben 3725 GWh villamos energiát termelt.

     Az eromuhöz tartozik két gázturbina is, amelyek összteljesítménye 386 MW. A gázturbinák 2001-ben 2210 GWh energiát termeltek, hoszolgáltatásuk 6084 TJ volt. Az eromu távlati képe az 50. ábrán látható. A két gázturbina az eromu mellett helyezkedik el, ahol a legkisebb kémény látható.

 

3.4.3. Mátrai Eromu

 

     A Mátrai Eromu 1965 és 1972 között épült, tüzeloanyaga lignit, beépített teljesítménye 836 MW. Visontán található. 2001-ben 5058 GWh villamos energiát termelt. 2 db 100 MW-os és 3 db 212 MW-os beépített villamos teljesítményu energiatermelo blokkal rendelkezik. A blokkok kazánokból, turbógenerátor gépcsoportokból, hutorendszerekbol és füstgáz-tisztító berendezésekbol állnak. Az eromu épülete az 52-53. ábrákon látható, vezénylőterme pedig az 55. ábrán.

     Az eromu napi lignitfelhasználása 20-25 ezer tonna. A visontai bányákból ( 51.ábra ) kitermelt, majd 40 mm-esre aprított szén, illetve a Bükkábrányból vasúton érkezo tört szén az eromu szénterére kerül, amely 200 ezer tonna tüzeloanyag tárolására alkalmas. A tüzeloanyagot a belso szénszállítási rendszer juttatja a kazánokhoz. Mind az öt kazán szénportüzeléses, kéthuzamú, membránfalas, szabadtéri kivitelu (54. ábra).

     A kazánokból kilépo füstgáz porleválasztását német LURGI és HEG típusú elektrofilterek végzik (56. ábra). A pormentesített füstgáz további tisztítását a 2000 októberétol üzemelo füstgáz kénteleníto berendezés végzi. A keletkezett salak és pernye suruzagy formájában zagytérre kerül.

      A kazánok által szolgáltatott nagynyomású, magas homérsékletu goz energiáját a turbógenerátor gépcsoportok (58. ábra) alakítják villamos energiává. A gépcsoportok a turbinaházban (57. ábra) helyezkednek el. A turbina végfokozatáról lejövo gozt kondenzátorokba vezetik. Az I., II., IV. és V. blokkok kondenzátoraik hutovizét Heller-Forgó féle zárt, léghutéses tornyokban, a III. blokk kondenzátorának hutovizét pedig mesterséges huzatú, nyitott, vízfilmhutéses hutotornyokban (59. ábra) hutik le.

     A villamos energiát a turbinával közös tengelyen lévo generátor állítja elo. Az eromu generátorai által termelt villamos energia átalakítását fotranszformátorok végzik 120 és 220 kV-ra. A villamos energia nagyfeszültségu távvezetékeken, az eromutol 4 km-re telepített detki transzformátorállomáson keresztül csatlakozik az országos alaphálózatra.

     Az eromu vízgazdálkodását takarékosság jellemzi, mivel nagyobb hozamú vízfolyás nincs a közelében. Ezért az eromu technológiai vízhasználatainak vízellátását elsosorban recirkulációs ellátási móddal oldják meg, amely az eromu teljes vízhasználatának 99 %-át biztosítja. Az eromu éves nyersvíz-felhasználása 6-7 millió m3. Ennek biztosítására a Markaz község határában létesített tározó tó szolgál, amelynek vízgyujto területe 50 km2. Az eromu ipari vízrendszerei számára a megkívánt minoségu vizet az eromu saját vízüzeme állítja elo.

 

3.4.4. Pécsi Eromu

 

     A PannonPower Rt. tulajdonában van. 1955 és 1966 között épült, tüzeloanyaga feketekoszén. Villamosenergia-termelésen kívül ellátja még 30 000 pécsi lakás távfutésének feladatát is. 5 blokkot tartalmaz (2 x 60 + 2 x 35 + 30 MW), amelyek összteljesítménye 220 MW. Hatásfoka 29,4 %. 2001-ben 861 GWh villamos energiát és 2153 TJ hoenergiát szolgáltatott. Képek: az erőmű látképe - 60. ábra, vezénylőterme - 61. ábra, generátorja és turbinája - 62. ábra, és fűtőturbinája 63. ábra.

     Az eromuben hamarosan szeretnék megvalósítani a gáz/goz körfolyamatot, amely a napjainkban épített eromuvek közül a leghatékonyabb energiatermelést valósítja meg. Hatásfoka meghaladhatja az 55 %-ot, de hoszolgáltatás magvalósítása esetén akár a 80 %-ot is. A folyamat muködési elve: a gázturbina egység egy levego-kompresszorból és egy gázturbinából áll. A földgáz a kompresszor által összesurített levegovel egy égotérben ég el. Az így keletkezett magas nyomású és homérsékletu füstgáz a gázturbinán áthaladva mechanikai energiát termel. A gázturbinából kilépo füstgázok egy ún. hohasznosító kazánba kerülnek, ahol a füstgázban lévo hoenergiát goz termelésére fordítják. A keletkezo goz egy gozturbina segítségével szintén mechanikai energiát termel. A gáz- és a gozturbina által termelt mechanikai energia generátor segítségével villamos energiává alakítható át. A magas hatékonyság elérése érdekében a hoigények ellátása a gozturbina egységbol biztosítható.

 

3.4.5. Tisza II Hoeromu

 

     Az AES Corporation tulajdonában van, Tiszaújvárosban található (65. ábra). 1972 és 1978 között épült, beépített teljesítménye 860 MW, amely 4 db 215 MW-os egységbol áll. A nagy mennyiségu hutovízszükséglet miatt az eromu a Tisza partjára épült. A kazánok a szabadtéren helyezkednek el. A turbina-generátor gépegységeket acélszerkezetu nyitható sátrak védik. Az eromu korszeruen felszerelt berendezéseket és a kor technológiájának megfelelo vezénylotermet tartalmaz (64. ábra). 2001-ben az eromu 2810 GWh villamos energiát termelt.

     A földgáz az eromu fo tüzeloanyaga, amely maximum 240 000 m3/h teljesítménnyel áll rendelkezésre. A földgáz egy 800 mm átméroju vezetéken érkezik. A gázszolgáltatás üzemszünetében az eromu futoolajat használ fel. Az eromu kazánjai (66. ábra) természetes keringetésu, membránfalas, nyomott tuzteru, újrahevítéses gozkazánok. Négyfokozatú túlhevítéssel és kétfokozatú újrahevítéssel rendelkeznek. A gozturbinák Láng-BBC gyártmányú frissvíz-hutésu kondenzációs turbinák (67. ábra). A generátorok a GANZ Villamossági Muvek által gyártott, ORV 220 típusú, háromfázisú szinkrongenerátorok (68. ábra). Az állórész vízhutésu, a forgórész hidrogénhutésu. Az eromu a hutéshez szükséges hidrogénmennyiséget maga állítja elo, vízbontásos technológiával. Az I. és II. számú blokk 220 kV-on a Sajószögedi alállomásra, a III. és IV. számú blokk 400 kV-on eromuvi alállomáson keresztül csatlakozik az országos alaphálózatra (69. ábra).

 

3.4.6. Dunaújvárosi Eromu

 

     Az EMA-Power KFT tulajdonában van. Az 1950-es években épült, futoanyaga koolaj és földgáz, 5 blokkot tartalmaz, amelyek összteljesítménye 69 MW. 2001-ben az eromu 183 GWh energiát szolgáltatott. Az eromu több, közeli üzemnek nyújt gozszolgáltatást. Az eromu kazánjainak és irányítástechnikai berendezéseinek felújítása, korszerusítése folyamatosan zajlik. A közeljövoben a társaság tervezi egy megközelítoleg 200 MW teljesítményu, kereskedelmi célú kombinált ciklusú gázturbinás eromuegység építését, így kíván továbbra is megmaradni az energiapiacon. Az erőmű épülete a 70. ábrán, kazánja pedig a 71. ábrán látható.

 

3.4.7. Oroszlányi Eromu

 

     A Vértesi Eromu Rt. tulajdona. 1957 és 1963 között épült. 4 gépegységet tartalmaz (3 x 60 + 55 MW), beépített teljesítménye 235 MW, futoanyaga barnaszén, hatásfoka 26,2 %. 2001-ben 1409 GWh villamos energiát és 520 TJ hoenergiát szolgáltatott. Az eromu szénellátását az Oroszlány környéki bánya és a Márkushegyi Aknaüzem biztosítja. 1972-ben épült az eromuhöz egy alaphálózati, 220/120 kV-os tarnszformátorállomás. Ez részletesen az „Alaphálózati alállomások” címu fejezetben lesz bemutatva.

     Az eromunek 4 darab, lengyel gyártmányú, OB 230 típusú kazánja van (72. ábra). A kazánok olajbegyújtású és szénportüzelésu, kéthuzamú, természetes cirkulációjú, membránfalas kialakításúak. Egyenként 230 t/h névleges teljesítoképességgel 99,1 bar nyomású, 540 °C homérsékletu túlhevített goz szolgáltatására alkalmasak. Kazánonként kéthuzamú elektromos pernyeleválasztó került beépítésre, így a kéménybol kilépo füstgáz átlagos portartalma 60 mg/m3. Az eromube a szén 600 t/h átvitelu, zárt rendszeru szállítószalagon érkezik, ahonnan a 260 000 tonna tárolókapacitású széntérre kerül. Az éves szénfelhasználás mintegy 1,7 millió tonna energetikai szén.

     A vízelokészítés mikroszuréssel, majd kétlépcsos ioncserés teljes sótalanítással történik. A friss gozt a gozturbinákra vezetik, amelyek közül egy SKODA gyártmányú (55 MW), és 3 pedig LÁNG-BBC típusú (60 MW). A III. és IV. blokk megcsapolásáról elomelegítoket futenek, amelyek Oroszlány város forróvíz-ellátását és futését biztosítják 150/70 °C rendszerben. A keringetett víz mennyisége 500 t/h, a kiadható legnagyobb hoteljesítmény 84 MW. A turbinákhoz 2 db 62,5 MVA teljesítményu körléghutés, és 2 db 75 MVA teljesítményu léghutéses GANZ generátor csatlakozik, amelyek a GANZ gyártmányú fotranszformátorhoz kapcsolódnak. A régi forgógerjesztok helyett korszeru, elektronikus, statikus gerjesztok kerültek kiépítésre. Az eromu 120 kV-on a móri és bánhidai, 220 kV-on a gyori és dunamenti távvezetéken kapcsolódik az országos hálózathoz.

     A Vértesi Eromu Rt. füstgáz kénteleníto berendezés építését tervezi, mely lehetové teszi a legszigorúbb környezetvédelmi eloírásoknak való megfelelést 97 % feletti kén-dioxid leválasztási hatásfokával. A füstgáz kénteleníto berendezés muködése: füstgázt az abszorberbe vezetjük, mely tulajdonképpen egy különleges kialakítású füstgáz-mosótorony. Itt a füstgázok egy finomorlésu mészkotartalmú szuszpenzióval kerülnek érintkezésbe. A füstgázban lévo kén-dioxid egy többlépcsos kémiai reakció során megkötodik és környezetre ártalmatlan gipsz formájában kivezetjük az abszorverbol. A gipsz víztartalmát tovább csökkentve építoipari alapanyagot nyerünk. Az eljárás további elonye, hogy a kén-dioxid mellett más szennyezo anyagok is leválasztásra kerülnek (kéntrioxid, HCI, HF és pernye).

     Az erőmű látképét a 73. ábra, bejáratát pedig a 74. ábra mutatja.

 

3.4.8. Budapesti Eromu

 

     A Budapesti Eromu Rt. irányítása alatt 5 eromu és egy futomu áll: Kelenföldi Gázturbinás Eromu, Újpesti Hoeromu, Kispesti Eromu, Kobányai Eromu, Angyalföldi Eromu, és Révész utcai futomu. A fovárosi távho hozzávetolegesen 70%-át a társaság eromuvei termelik meg. Az öt eromu összteljesítménye 262 MW, amelyek a 2001-es évben 1031 GWh villamos energiát és 10831 TJ hoenergiát szolgáltattak. Célkituzés, hogy környezetkímélo, kombinált ciklusú technológiával termelt villamos energia aránya növekedjen.

     A Kelenföldi Eromu 1995-ben került felújításra, ekkor megvalósult a gázturbinás bovítése. Az eromu látképe a 75. ábrán látható.

     Az Újpesti Eromu 2002-ben lett felszerelve egy gáztüzelésu, kombinált ciklusú eromuvi blokkal. Teljesítménye 110 MW, távfutési kapacitása 120 MW, futoanyaga földgáz, hatásfoka 85,24 %. 120 kV-os kábellel csatlakozik az elosztóhálózathoz.

 

3.4.9. Tiszapalkonyai Eromu

 

     Az AES Corporation tulajdonában van. 1952 és 1959 között épült, és akkor az ország legnagyobb eromuvének számított (76. ábra). A villamosenergia-termelés mellett ellátja a térség ipari létesítményeit és Tiszaújvárost hoenergiával. Tüzeloanyaga barnakoszén, 6 blokkja (7 + 13 + 15 + 3 x 55 MW) összesen 200 MW beépített teljesítménnyel rendelkezik, hatásfoka 26,8 %. Az eromu a 2001-es évben 462 GWh villamos energiát és 1184 TJ hoenergiát termelt fogyasztóinak. Az eromu közvetlenül a 120 kV-os elosztóhálózatra csatlakozik.

 

3.4.10. Csepel II Eromu

 

     Az eromu elodje 1910-ben épült, és a Csepeli Gyártelep energiaszükségletét fedezte. A késobbiek során az eromu folyamatosan fejlodött, egyre nagyobb teljesítményu lett. Az 1950-es években épült hozzá egy 120/10 kV-os transzformátorállomás is, amellyel létrejött az országos villamosenergia-rendszerrel való kapcsolat. A ’60-as, ’70-es években a lakótelep-építési program részeként végrehajtott fejlesztések után az eromu szolgáltatta a hoenergiát a csepeli lakások távfutéséhez. A ’70-es évek végén gáztüzelésuvé alakították át. A ’90-as évek elején a nehézipar hanyatlása miatt az eromu a technikai színvonalat egyre nehezebben tudta elérni. Ennek következtében 1995-ben megvásárolta az angol PowerGen Energetikai Rt. Felújítás és korszerusítés után 2000 novemberétol ismét üzemel.

     A Csepel II Eromu (77. ábra) a napjainkban világszerte nagy számban épített és több szempontból is a legkedvezobbnek tartott kombinált ciklusú gázturbinás eromu, amely két egymás után kapcsolt villamosenergia-termelo ciklust foglal magába. Az elso ciklusban a tüzeloanyag (nagynyomású földgáz) a 17 fokozatú kompresszor által mintegy 10 bar-ra összesurített levegovel elkeveredve az égokamrákban szabályozott körülmények között kerül eltüzelésre. Az így keletkezett nagy munkavégzo képességu füstgáz a háromfokozatú gázturbinán áthaladva energiájának jelentos részét átadja, meghajtva ezáltal a közös tengelyen elhelyezett kompresszort és a 15,75 kV kapocsfeszültségu generátort. A gázturbinákból kilépo, még mindig nagy homérsékletu (kb. 565 0C) füstgáz segítségével a második ciklus számára gozt állítunk elo két nyomásszintu hohasznosító kazánok közbeiktatásával. A goz munkavégzo képességét egy megcsapolásos-elvételes, kondenzációs gozturbina által meghajtott generátor alakítja villamos energiává. Ezt követoen a termelt villamos energia a 3 darab 120/15,75 kV-os fotranszformátoron keresztül jut az országos hálózatba.

     Az eromu foberendezései a gyakorlatban elterjedt 2:2:1-es elrendezésuek, amely két gázturbinát, két hohasznosító kazánt és egy gozturbinát jelent. Ez az elrendezés teszi képessé az eromuvet arra, hogy terhelését viszonylag tág tartományon belül képes változtatni. A kondenzációs gozturbina megcsapolásaival, elvételeivel biztosítható a 3 db távfutési hocserélo futogozzel való ellátása, valamint a kisnyomású goz betáplálása a turbinába.

     A villamosenergia-termelést a MAVIR Rt. szabályozza. Az eromu rendelkezik távszabályozási funkcióval is, eszerint az eromu terhelési alapjelét a MAVIR számítógépe közvetlenül az eromu blokk szabályzójának küldi, kiiktatva ezáltal az emberi beavatkozás szükségességét. Ebben az üzemmódban az eromu teljesítménye 50-92% között szabályozható, növelve az üzemirányítás rugalmasságát.

     Az eromu villamosan az ELMU Rt. 120 kV-os elosztóhálózatára csatlakozik két irányból. A gázturbinák fotranszformátorai a Soroksári alállomáshoz csatlakoznak két új, kb. 10 km hosszú kábelen, míg a gozturbina transzformátora a felújított Csepeli Vasmu alállomáson keresztül kapcsolódik a Csepel Észak Albertfalva vonalra. A felújított alállomás korszeru, SF6 gázszigetelésu megszakítókkal lett felszerelve.

     Az eromu 3 blokkot tartalmaz (2 x 139 + 118 MW), beépített teljesítménye 396 MW. 2001-ben az eromu villamosenergia-szolgáltatása 670 GWh volt, hoszolgáltatása pedig 282 TJ.

 

3.4.11. Ajkai Eromu

 

     A Bakonyi Eromu Rt. tulajdona. 1957 és 1961 között épült, futoanyaga barnaszén, hatásfoka 25,9 %. 5 blokkot tartalmaz (10 + 12 + 19 + 2 x 30 MW), amelyek összteljesítménye 102 MW. 2001-ben 261 GWh villamos energiát termelt és 2628 TJ hoenergiát szolgáltatott. Az eromu üzemeltetéséhez szükséges szénmennyiséget az ajkai és balinkai bányákban termelik ki.

     Az eromu berendezései lassan elavulnak, ezért felújításuk folyamatban van. Távlati terv az eromuben gáztüzelésu, kombinált ciklusú blokkok építése. Az eromu épülete a 78. ábrán, gépháza pedig a 79. ábrán látható.

 

3.4.12. Lorinci Gázturbinás Eromu

 

     Elodje a Mátravidéki Hoeromu volt, amely elavult, és bezárták. 1999-ben átépítették és ekkor szerelték fel itt a gázturbinát. Futoanyaga tüzeloolaj, beépített teljesítménye 170 MW. Az MVM Rt. tartalék eromuveként üzemel (80. ábra). 2001-ben 10 GWh villamos energiát termelt.

     Muszaki jellemzoi: gázturbina típusa SIEMENS V94.2, névleges teljesítménye 170 MW, fordulatszáma 3000 1/min. Generátor típusa SIEMENS TLRI 115/41, névleges teljesítménye 215 MVA / 172 MW, fordulatszáma 3000 1/min, kapocsfeszültsége 15,75 kV. Fotranszformátor típusa Ganz Ansaldo, névleges teljesítménye 215 MVA, áttétele 132/15,75 kV. Az eromu a 120 kV-os elosztóhálózatra csatlakozik.

 

3.4.13. Bánhidai Eromu

 

     A Vértesi Eromu Rt. tulajdona. 1963 és 1967 között épült, tüzeloanyaga barnaszén, hatásfoka 29,2 %. 1 darab 100 MW teljesítményu blokkot tartalmaz (81. ábra). Az eromu 2001-ben 544 GWh villamos energiát és 44 TJ hoenergiát szolgáltatott.

     A tehergépkocsival és vasúton beszállított szén a depóról szállítószalaggal jut a kazán kétszáz tonnás hombárjába. A kazán MAHADA típusú, 320 t/h-s, szabadtéri, szénportüzelésu, újrahevítéses, kétdobos kivitelu. Tuztere hatszög keresztmetszetu, amelynek nyolc szénporégojét négy malom táplálja. Az 56 m magas kazánhoz Ljungström rendszeru levego-elomelegíto és háromfokozatú elektromos pernyeleválasztó csatlakozik. A kazán begyújtása futoolajjal történik, amelyet 2 darab 100 köbméteres tartályban tárolnak. A Láng gyártmányú háromházas turbina közvetlenül a kazánból kilépo gozvezetékhez csatlakozik. A 125 MVA-es hidrogénhutésu Ganz generátor kapocsfeszültsége11,5 kV. Ezt a fotranszformátor 120 kV-ra transzformálja, és az eromu 120 kV-os távvezetéken csatlakozik az országos energiarendszerhez. Az eromu gépháza a 82. ábrán, vezényloterme pedig a 83. ábrán létható.

 

3.4.14. Borsodi Eromu

 

     Az AES Corporation tulajdona. 1951 és 1957 között épült. Tüzeloanyaga barnaszén. 7 turbinát tartalmaz (3 x 30 + 4 + 10 + 12 + 21 MW), beépített teljesítménye 137 MW, hatásfoka 25,3 %. 2001-ben 458 GWh villamos energiát és 2849 TJ hoenergiát szolgáltatott.

     Kazincbarcika és Berente ipari térségében található (84. ábra). A borsodi szénmedence energetikai barnaszén készletének felhasználására épül. Kezdetben alapvetoen villamosenergia termelést végzett, késobb a jelentos hoigényu Borsodi Vegyi Kombinát (ma BorsodChem Rt.) létrejöttével, annak hoellátásában is szerepet vállalt, majd biztosította Kazincbarcika futési és melegvíz ellátási igényét. Berendezései mára elavultak, a további muködtetés érdekében az AES Corporation hamarosan átépíti az eromuvet biomassza eromuvé.

     Az új tüzeloanyag, az úgynevezett biomassza (energetikai tuzifa és faipari hulladék) kedvezo tulajdonságokkal rendelkezik, alacsony a kén- és hamutartalma. Eleinte a környéken lévo két erdogazdaságtól vásárol fát, ami közúton és vasúton érkezik az eromu telephelyére. Ez a faapríték kerül az eromu kazánjaiba. A kazánokban keletkezo füstgáz tisztításához a meglévo elektrofiltereket áttervezték és felújították. Maga a leválasztott égéstermék környezetbarát, talajjavításra és tápanyagutánpótlásra felhasználható. Az átalakított kazánok rugalmassága lehetoséget teremt a mezogazdaságban keletkezo hulladékok hasznosítására is. Így a másként nem hasznosuló szalma-, kukorica- és napraforgó-zúzalék mellett akár baromfitelepek hulladékának eltüzelése is megoldható.

     A tervek szerint 2003 elején indítják be a kezdetben egy, 30 MW-os turbinát, majd fokozatosan három kondenzációs turbinát állítanának munkába. A megújuló energiákra épülo villamosenergia-termelés az EU által támogatott tevékenység. Az unióban a megújuló energiahordozókból termelodo villamos energia ma még az össztermelés 14 %-át adja. Magyarországon ez az érték jelenleg 1 % alatt van. Az átalakítás a kazánok porszén-égoinek lecserélését jelenti fluid égokre, illetve a tüzeloanyag-ellátó, az égéstermék-eltávolító és a gáztisztító rendszer adaptációját az új tüzeloanyaghoz és égéstermékeihez. Ha a biomassza eromu üzembe áll, akkor Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegu eromuve lehet.

 

3.4.15. Litéri Gázturbinás Eromu

 

    1998-ban adták át, futoanyaga koolaj. Közvetlenül a 120 kV-os gyujtosínre csatlakozik, szabadtéri, 120 MW teljesítményu gázturbinát tartalmaz. Számítások alapján megállapítható volt, hogy ezeket az eromuveket hálózati súlypontokba, tehát alállomások mellé célszeru elhelyezni. Ezalapján épült gázturbinás eromu Litéren ( 86. ábra) és Sajószögeden. 2001-ben 4 GWh villamos energiát szolgáltatott.

     A nyílt ciklusú eromu foberendezése a 123 MW névleges teljesítményu, EGT PG 9171 E típusú gázturbina. Fordulatszáma 3000 1/min. A kompresszor 14 fokozatú, a turbina pedig 3. A két rész között helyezkedik el a 14 égobol álló tüzeloberendezés, amelybe a szivattyúk juttatják a gázturbina olajat ill. a távozó füstgáz NOx tartalmát csökkento vizet. Az égotérbol kilépo nagyhomérsékletu füstgáz kerül a turbinába, amelybol kb. 550 0C-on távozik. A füstgáz a hangtompítókkal ellátott, a turbina tengelyére merolegesen elhelyezett, 51 m magas acélkéményen keresztül távozik.

     A litéri és a sajószögedi gázturbinás egységek 120 kVos feszültségszinten csatlakoznak a mellettük lévo alállomások kétgyujtosínes rendszerére (85. ábra). A gázturbina generátora GEC-Alsthom T 900 B típusú, 3000 1/min fordulatszámú, 165 MW teljesítményu, levegohutésu, forgódiódás gerjesztésu, 15,5 kV-os kapocsfeszültségu gépegység. A generátor túlnyomás alatt tartott, fázisonként tokozott sínrendszerrel csatlakozik a Ganz Ansaldo gyártmányú, 155 MVA-es, 132/15 kV áttételu fotranszformátorhoz. Közvetlenül a generátor kapcsok után egy fázisonként tokozott generátor feszültségu megszakító került beépítésre, ez szolgál a szinkronizálásra, illetve a gépegység hálózatra kapcsolására. A villamos védelmek és a zavaríró digitális kiviteluek. A berendezések irányítását a gázturbina folyamatirányító rendszere végzi, ugyanez biztosítja a szükséges méréseket és jelzéseket.

     A szekunder tartalék gázturbinás egység irányítását három folyamatirányító berendezés végzi: a segédberendezések folyamatirányító berendezése, a gázturbina folyamatirányító berendezése, és az alállomás vezénylotermében elhelyezett folyamatirányító berendezés. Az eromu üzemeltetoje a MAVIR. A gázturbina muködtetése lehetséges a MAVIR vezénylotermébol távmuködtetéssel, vagy a litéri alállomás vezénylojébol MAVIR utasítására.

 

3.4.16. Sajószögedi Gázturbinás Eromu

 

     1998-ban került átadásra, beépített teljesítménye 120 MW, tüzeloanyaga koolaj. A 2001-es évben 3 GWh villamos energiát szolgáltatott. Az eromu a sajószögedi alállomás mellett található (87. ábra).

     A gázturbina 123 MW névleges teljesítményu, 3000 1/min fordulatszámú, EGT PG 9171 E típusú, futoanyaga gázturbina olaj. A generátor GEC-Alsthom T 900 B típusú, 3000 1/min fordulatszámú, 165 MW teljesítményu, levegohutésu, forgódiódás gerjesztésu, 15,5 kV-os kapocsfeszültségu gépegység. A fotranszformátor Ganz Ansaldo gyártmányú, 155 MVA teljesítményu, és 132/15 kV áttételu. Az eromu az alállomás 120 kV-os gyujtosínjére csatlakozik földkábellel. A gázturbina muködtetése lehetséges a MAVIR vezénylotermébol távmuködtetéssel, vagy a sajószögedi alállomás vezénylotermébol MAVIR utasítására.

 

3.4.17. Inotai Eromu

 

     A Bakonyi Eromu Rt. tulajdona. 1950 és 1954 között épült, futoanyaga barnaszén, hatásfoka 16,8 %. 3 blokkot tartalmaz (12 + 2 x 20 MW), beépített teljesítménye 52 MW. 2001-ben 90 GWh villamos energiát termelt és 87 TJ hoenergiát szolgáltatott.

     Az eromu berendezései lassan elavulnak, ezért felújításuk folyamatban van. Távlati terv az eromuben gáztüzelésu, kombinált ciklusú, 150 MW-os blokk építése. Az eromu épülete a 88. ábrán, vezényloterme pedig a 89. ábrán látható.

 

3.4.18. Tatabányai Eromu

 

     A Vértesi Eromu Rt. tulajdona. 1 blokkot tartalmaz, teljesítménye 32 MW, futoanyaga barnaszén és tüzeloolaj, hatásfoka 33,2 %. Az eromu 1999-ben 99 GWh villamos energiát termelt és 1927 TJ hoenergiát szolgáltatott. Korszerusítése folyamatban van.

     A tatabányai eromu hazánk egyik legrégebben épült eromuve (90. ábra), amelynek telephelyén többszöri bovítéssel három, egymástól elkülönítheto eromu állt. 1938-ban kezdték építeni a mostani eromuvet. 1940-ben helyeztek üzembe a 2 x 47 t/h teljesítményu porszéntüzelésu kazánt és a 16,2 MW teljesítményu turbinát. 1943-ban csatlakoztak a 120 kV-os távvezeték-hálózatához. 1952-ig az eromu összes teljesítoképessége elérte a 66,5 MW-ot, amelyet a Láng gyártmányú kazánok, a Zoelly és BBC turbinák, valamint a Ganz generátorok szolgáltattak. Új muszaki megoldásnak számított a vasbeton szerkezetu hutotorony. Az óváros távhoellátása 1967-ben kezdodött meg. Tatabánya távhoigénye jelenleg 150 MW. 1988-ban a 8 kazánból négyet olajtüzelésre kezdtek átalakítani. Folyamatirányításuk SIEMENS Teleperm M számítógéppel történik.

     A futoeromu évente kb. 120 ezer tonna szenet, valamint 18-20 ezer tonna futoolajat és 300 tonna ipari tüzeloolajat éget el. Távlati terv, hogy a szénportüzelést földgáztüzelés váltja majd fel. Az eromu kazánja a 91. ábrán, generátora pedig a 92. ábrán látható.

 

3.4.19. Tiszalöki Vízeromu

 

     A Tiszavíz Vízeromu Kft. tulajdona. 1954-ben építették duzzasztómunek, mald 1958-ban átalakították hajózsilipnek, és végül 1959-ben helyezték üzembe, mint vízeromuvet (93. ábra). A kiépítési víznyelése 300 m3/sec, a három Kaplan turbina (94. ábra) 75 1/min fordulatszámon hasznosítja a víz energiáját. A turbinákkal közös tengelyen üzemel 3 darab a 3,8 MW névleges teljesítményu generátor (95. ábra). A duzzasztózsilip 3 darab 37 m-es kapuból áll, a hajózsilip pedig egy 12 x 85 m-es kapu. Az eromu 2001-ben 43 GWh villamos energiát termelt.

 

3.4.20. Kiskörei Vízeromu

 

     A Tiszavíz Vízeromu Kft. tulajdona. A Kiskörei Vízeromu 1975 óta üzemel. A kiépítési víznyelése 560 m3/sec, a négy, egyenként 4,3 m átméroju vízszintes csoturbina 107 1/min fordulatszámon hasznosítja a víz energiáját. A turbinákkal közös tengelyen üzemelnek a 7 MW teljesítményu generátorok. Beépített teljesítménye 28 MW. 2001-ben 90 GWh villamos energiát szolgáltatott. A duzzasztómu 5 darab 24 m-es billeno szegmensbol áll. A hajózsilip egy 12 x 85 m-es kapu. A tározó 128 km2-en fekszik, és 253 millió m3 vizet képes tárolni, amelybol 132 millió m3 hasznosítható. Az eromu duzzasztógátja a 96. ábrán látható.

 

3.4.21. Kesznyéteni Vízeromu

 

     A Hernádvíz Vízeromu Kft. tulajdona. A Kesznyéteni Vízeromu 1943 óta üzemel. A kiépítési víznyelése 40 m3/sec, két darab Kaplan turbinát tartalmaz. A turbinákkal közös tengelyen üzemelnek a 2,2 MW teljesítményu generátorok. Beépített teljesítménye 4,4 MW. 2001-ben 17 GWh villamos energiát termelt. Az eromu épülete a 97. ábrán, gépháza pedig a 98. ábrán látható.

 

3.4.22. Kulcsi széleromu

 

     Az elso magyarországi közhasznú széleromu Budapesttol 59 km-re, Kulcson üzemel (99. ábra). 2001 augusztusában adták át, teljesítménye 600 kW. Ez nagyjából fedezi a község energiaigényét.

     A Kulcson nyomatékváltó nélküli közvetlen hajtású 200 pólusú generátort használnak. Ebbol a típusú eromubol 2500 db-ot telepítettek már világszerte. A generátorokat az átlagos szélsebesség kétszeresére tervezik. A kis belso ellenállású, kis sebességben is jól muködo rendszer a szárazföldi telepítésben csúcsmodellnek számít. A modell a konkurens generátorokat a hagyományos, nyomatékváltó nélküli, csendesebb, nagyobb széltartományban is muködoképes rendszerrel elozi meg. A villamosenergia-termelés 2,5 m/sec-nál indul és biztonsági okokból 25 m/sec-nál áll le. A rotor és a generátor maximális fordulata 35 1/min. A gépházat egy 63 magas kúpos acélszerkezetu toronyra szerelik, a gépház a szélirány változásának megfeleloen egy fogaskoszorún automatikusan az optimális irányba fordul. A termelt energiát földkábelen szállítják el, amely a DÉDÁSZ 20 kV-os hálózatába csatlakozik.

     Muszaki adatok: Típusa ENERCON E-40, nyomatékváltó nélküli, változtatható fordulatszámú, szabályozható lapátszög állású széleromu. Névleges teljesítménye 600 kW, rotorátméroje 44 m, tengelymagassága 65 m. 3 lapátkereke van, amelyek az órajárással megegyezo irányban forognak, anyaguk epoxigyanta, beépített villámhárítóval és jégmentesíto futéssel. A lapátkerekek fordulatszáma szabályozható 18…34 1/min között. A focsapágy kétsoros, kúpgörgos kivitelu. A generátor egy közvetlen hajtású, 600 kW-os szinkron gép, kapocsfeszültsége 440 V. Az eromu egy 20 kV-os transzformátoron keresztül csatlakozik a hálózatra.

 

 

3.5. Alaphálózati alállomások

 

3.5.1. Villamos állomások

 

     A villamos állomás azoknak a berendezéseknek az összessége, amelyek a villamos energiát transzformálják, egyenirányítják, elosztják és a villamos hálózat vezetékeit összekötik, kapcsolják és védik. Rendeltetésük szerint megkülönböztetünk eromuvi állomást, hálózati állomást és fogyasztói állomást.

     Eromuvi állomás: az eromu területén vagy annak közvetlen közelében lévo állomás, amelynek feladata az eromu generátorai által termelt feszültséget a szállításra alkalmas értékure transzformálni. Hálózati állomás: az energiaellátás súlypontjaiban elhelyezett állomások, amelyek az egyes elosztóhálózatokat kapcsolják össze transzformátorokon vagy kapcsolókészülékeken keresztül. Fogyasztói állomás: feladata a fogyasztói elosztóhálózat energiaellátása a középfeszültségu elosztóhálózatból.

      Az állomások feladatuk szerint lehetnek kapcsoló- vagy transzformátorállomások. A kapcsolóállomás a villamos hálózat vezetékeinek kapcsolására, átterhelésére, védelmére, csomópontok kialakítására szolgál. Legfontosabb jellemzoje, hogy nem táplál más feszültségszintu hálózatot, vagyis nem tartalmaz hálózati transzformátort. A transzformátorállomás feladata a feszültségszint átalakítása illetve más feszültségu hálózatok ellátása.

     Az állomások építési módjuk szerint lehetnek szabadtériek vagy belsotériek. A szabadtéri állomás minden berendezése a szabadban van elhelyezve. Általában ilyen kialakításúak a nagyfeszültségu állomások. Belsotéri állomásnál a készülékeket az állomás épületében helyezik el, ezáltal védve vannak az idojárás viszontagságaitól.

     Az állomások fo részei: kapcsolótér, vezényloterem, relétér, segédüzemi berendezések, transzformátorkamra. A kisebb állomásokon nincs vezényloterem és relétér, mert a kapcsolók, biztosítók és a mérokészülékek egy elosztószekrényben vagy a tokozott cellák ajtóin vannak elhelyezve. Kisebb külvárosi vagy falusi körzetek ellátására általában oszloptranszformátorállomásokat használnak, tehát a transzformátor és az elosztószekrény is az oszlopra van felszerelve. Városi körzetek ellátására kábelcsatlakozású transzformátorházakat készítenek.

 

3.5.2. Albertirsa

 

     A 70-es években a kelet-európai országok egyesített villamosenergia-rendszerei együttmuködésének megerosítése céljából szükség volt egy nagy átviteli teljesítményu távvezeték és alállomás létesítésére. Az albertirsai alállomás (101. ábra) építészeti munkálatai 1975-ben kezdodtek. A 750 kV-os energiaátvitel 1978 decemberében valósult meg. A második 750/400 kV-os óriástranszformátor csoport 1979 szeptemberében került üzembe.

     Az alállomás 750 kV-os másfélmegszakítós, transzformátorsínes kapcsolóberendezéséhez csatlakozik a hazai és az ukrán energiarendszert összeköto 477 km hosszúságú, 2140 MW átviteli teljesítményu és 1100 Mvar kapacitív töltoteljesítményu Albertirsa-ZapadnoUkrainszkaja távvezeték. A kapacitív töltoteljesítmény kompenzálására a távvezeték mindkét végén két-két darab, egyenként 330 Mvar névleges teljesítményu söntfojtótekercs került beépítésre.

     A 750 kV-on érkezo villamos energia 400 kV-os feszültségszintre való transzformálását két 750/400 kV-os, 1100 MVAes, egyfázisú egységekbol összeállított transzformátorcsoport végzi. Az alállomás 400 kV-os kapcsolóberendezése SF6 gázszigetelésu, szabadtéri tokozott kivitelben létesült.

     Kezdeti kiépítésben három 400 kV-os távvezetéket fogadott, ide csatlakoztak Martonvásár, Göd és Léva (Szlovákia) alállomásokra induló távvezetékek. A késobbiek során a Léva távvezetéket Gödnél felhasították (ez lett a második gödi vezeték), valamint 1989- ben bovült a kapcsolóberendezés a Békéscsaba felé meno 400 kV-os távvezeték csatlakoztatásával.

     A 750 kV-os kapcsolóberendezés készülékei valamint a söntfojtótekercsek orosz gyártmányúak, a 750/400 kV-os transzformátorok és a 400 kV-os SF6 szigetelésu kapcsolóberendezés a Ganz Villamossági Muvekben készültek.

     A 750 kV-os távvezeték sokáig feszültségmentes állapotban volt, azonban nemrég visszakapcsolták a rongálások megakadályozása végett. Az állomás vezénylőterme a 100. ábrán. látható.

 

3.5.3. Bánhida

 

     Az Észak-Dunántúl villamosenergiaellátásának biztosítása érdekében a bánhidai eromu területén már 1929-ben létesült transzformátorállomás, amelynek fo feladata a Budapest-Gyor-Hegyeshalom villamosított vasútvonal táplálása volt. 1932-tol biztosította a kelenföldi és a bánhidai eromuvek párhuzamos üzemét. A nagyszabású eromuvi bovítések szükségessé tették egy független alállomás létesítését, így 1962 májusában elkészült a ma is üzemben lévo alállomás (103. ábra).

     A 120 kV-os szabadtéri kapcsolóberendezés (102. ábra) kétgyujtosínes, 16 mezos kialakítású, Észak-Dunántúl egyik legjelentosebb foelosztóhálózati csomópontja. Fo betáplálásait az oroszlányi, a tatabányai és a bánhidai eromuvek jelentik. 3 darab tercier tekercselésu transzformátor táplálja a 35 kVos, kétgyujtosínes, belsotéri, épített cellás kapcsolóberendezést, valamint a 20 kV-os kapcsolóberendezést, amelynek egyik része kétgyujtosínes, belsotéri épített cellás, másik része egygyujtosínes, szabadtéri kivitelu. Transzformátorok: 1 db 120/35/20 kV 36/27/18 MVA és 2 db 120/35/20 kV 40/25/25 MVA.

 

3.5.4. Békéscsaba

 

     Délkelet-Magyarország fogyasztói területének energiaellátása és az alaphálózat üzembiztonságának fokozása tette szükségessé a 400/120 kV-os alállomás létesítését (104. ábra).

     Az országban egyedülállóan, a 400 kV-os kapcsolóberendezés kifordított másfélmegszakítós elrendezésu, 120 kV-os pedig hagyományos, kétgyujtosínes rendszeru, de csak az egyik gyujtosín üzemel. Az alállomást 1989 decemberében helyezték üzembe. Jelenlegi kiépítésében az Albertirsáról érkezo 400 kV-os távvezeték egy 400/120/18 kV áttételu, 250/75 MVA teljesítményu transzformátorhoz csatlakozik. A 400 kV-os távvezeték kapacitív meddoteljesítményét a 250 MVA-es transzformátor 18 kV-os tercier tekercsére kapcsolható, 50,3 Mvar meddoteljesítményu söntfojtótekercs (105. ábra) kompenzálja.

 

3.5.5. Debrecen

 

     A Tiszántúl legnagyobb városának és környékének ellátására létesült 1955-ben (106. ábra). 1971-ben 220 kV-os bovítést kapott, 1979-ben pedig a városi 10 kV-os kábelhálózat ellátása miatt jelentos bovítés történt.

     A 220 kV-os szabadtéri kapcsolóberendezés két távvezeték fogadására lett kialakítva. Ide csatlakozik az 1971 óta üzemelo Sajószöged I, és az 1995-ben elkészült, 400 kV-ra szigetelt, de 220 kV-on üzemelo Sajószöged II távvezeték. A 120 kV-os szabadtéri kapcsolóberendezés kétgyujtosínes kivitelu, és 15 mezot tartalmaz. Kezdetben jelentos kiterjedésu volt a 35 kV-os kapcsolóberendezés, mára azonban visszafejlodött, és egy 20/35 kV-os transzformátorra valamint két 35 kV-os távvezetékre korlátozódott. 2 darab 120/20 kV-os transzformátor látja el a belsotéri, épített cellás, kétgyujtosínes 20 kV-os kapcsolóberendezést.

     Az alállomás vezényloberendezéseit 1993-ben jelentosen modernizálták, és számítógépes telemechanikával látták el. Transzformátorok: 2 db 220/120/10 kV 160/50 MVA, 2 db 120/20 kV 40 MVA, 1 db 120/10 kV 40 MVA, és 1 db 35/20 kV 12,5 MVA.

 

3.5.6. Detk

 

     Az alállomás (107. ábra) 120/35 kV-os része 1968 októberében, 220/120 kV-os része egy transzformátorral 1969 júniusában került üzembe. A másik 220/120 kV-os transzformátor 1982 végén létesült. Ekkor helyeztek üzembe mindkét transzformátorhoz egy-egy kis impedanciájú csillagponti fojtótekercset, amely a 120 kV-os gyujtosín zárlatánál fellépo földzárlati áram korlátozására szolgál. Az alállomás létesítésének célja a Mátrai Eromu által termelt villamos energia elosztása. Az eromu 3 db 212 MW-os blokkja a 12 mezos, kétgyujtosínes, segédsínnel ellátott 220 kV-os, a 2 db 100 MW-os blokkja pedig a 14 mezos, 120 kV-os kapcsolóberendezésre csatlakozik.

     Alaphálózati szempontból a detki csomópont fo betáplálást jelent a zuglói és a szolnoki alállomásoknak, és kooperációt biztosít a sajószögedi alállomással. A detki alállomáshoz csatlakozik a külszíni fejtés 35 kV-os hálózata, viszont más középfeszültségu vezetéket nem lát el. Transzformátorok: 2 db 220/120/10 kV 160/50 MVA és 2 db 120/35 kV 40 MVA.

 

3.5.7. Dunaújváros

 

     A Dunai Vasmu energiaellátásának és a vasmuben épült eromu kooperációs kapcsolatának biztosítása céljából épült 1952 májusában, 120/20 kV-os állomásként. 1972 januárjában 220 kV-os bovítés történt, melynek keretében összeköttetés létesült a Dunamenti Eromuvel kétrendszeru távvezetéken keresztül. A 120 kV-os szabadtéri kapcsolóberendezés kétgyujtosínes, 16 mezos kialakítású. Az állomás 1976 júniusában 10 kV-os, szabadtéri, tokozott kapcsolóberendezéssel egészült ki (108. ábra). Transzformátorok: 2 db 220/120/10 kV 160/50 MVA és 2 db 120/20/10 kV 25/16/16 MVA.

 

3.5.8. Felsozsolca

 

     A felsozsolcai alállomás (111. ábra) a diósgyori alállomás tehermentesítésére és a borsodi iparvidék energiaellátására létesült. A 120/35/20 kV-os kapcsolóberendezését 1963 decemberében helyezték üzembe. A 120 kV-os kapcsolóberendezés 16 mezos, kétgyujtosínes elrendezésu. 1978 májusában került üzembe a 400 kV-os, másfélmegszakítós kapcsolóberendezés, amely akkor még csak egyetlen 400/120 kV-os transzformátorral, villás kialakítással kapcsolódott a 120 kV-os gyujtosínre. A második 400/120 kV-os transzformátor beépítésére 1983-ban került sor.

     1986-ban épült meg a Sajószöged-Sajóivánka 400 kV-os távvezeték, akkor a Felsozsolca alállomás feletti átfeszítéssel. 1999-ben az alállomás 400 kV-os kapcsolóberendezéseit teljesen felújították, és ekkor került az állomáshoz való csatlakoztatásra ez a távvezeték, valamint a transzformátorok új csillagponti fojtótekercset kaptak (109. ábra). Az állomás 400 kVos része az átépítés során hárommezos, másfélmegszakítós, kéttranszformátoros, sodronysínes, korszeru készülékekkel felszerelt csomóponttá vált. A felújítás során új központi vezényloépület készült, korszeru elektronikus védelmek és irányítástechnikai rendszer, valamint modern, tokozott elosztószekrények kerültek beépítésre.

     2001-ben fejezodött be a 120 kV-os szabadtéri kapcsolóberendezés felújítása, amely során a vasbeton portálok megszuntek, és a sodronyos gyujtosín-kialakítást csogyujtosínes megoldás váltotta fel (110. ábra).

     A 400/120 kV-os transzformátorok 18 kV-os tercier tekercseire 75 Mvar-os söntfojtótekercs kapcsolható. A 400 kV-os gyujtosínre csatlakozik a Sajószöged I, Sajószöged II és a Sajóivánka távvezeték. Transzformátorok: 2 db 400/120/18 kV 250/75 MVA, 2 db 120/35/20 kV 40/25/25 MVA és 1 db 120/35/20 kV 38/28/18 MVA.

 

3.5.9. Göd

 

     A hatvanas években a növekvo szovjet villamosenergia-import biztosítása és a nemzetközi kooperáció fejlesztésének érdekében létesítették. 1968 oszén került üzembe a 220 kV-os kétgyujtosínes, segédsínes kapcsolóberendezés a zuglói és a bystrieany-i (Szlovákia) távvezetékekkel, valamint a 120 kV-os kétgyujtosínes, segédsínes kapcsolóberendezés. Látképe a 112. ábrán látható.

     1969 áprilisában lépett üzembe az elso magyar 400 kV-os távvezeték Munkács és Göd között, valamint a gödi 400 kV-os poligon elrendezésu kapcsolóberendezés. A hosszú 400 kV-os távvezeték kapacitív meddoteljesítményét 2 darab 50 Mvar-os, 18 kV-os söntfojtóval kompenzálják. A fejlesztések további szakaszaiban helyezték üzembe a második 400/120 kV-os és a második 220/120 kV-os transzformátort, valamint a Göd-Léva (Szlovákia) 400 kV-os távvezetéket. Késobb a 220 kV-os feszültségszint jelentosége lecsökkent, ezért 1983-ban megszunt a Göd-Bystrieany összeköttetés.

     1978-ban bonyolult gyujtosín-rendezések történtek az albertirsai 400 kV-os távvezeték megépülése miatt. 1988-ban a poligon elrendezésu kapcsolóberendezést két SF6 gázszigetelésu, másfélmegszakítós mezovel egészítették ki, így lehetové vált két új távvezeték, valamint két 400/120 kV-os transzformátor üzembe helyezése. 1991-ben újabb 400/120 kV-os transzformátor került beépítésre, növelve a fováros északi részének ellátásbiztonságát.

     2000-re szükségessé vált a primer készülékek cseréje, különösen a II. számú, 400/120 kV-os, egyfázisú egységekbol épült, rossz állapotban lévo transzformátoré. A csere együtt járt a környezetvédelmi eloírásoknak is megfelelo zárt alap kialakításával. Transzformátorok: 2 db 400/120/18 kV 360/100 MVA hangfrekvenciás adóberendezéssel ellátva, 1 db 400/120/18 kV 250/75 MVA és 1 db 220/120/10 kV 160/50 MVA.

 

3.5.10. Gyor

 

     A nyugat-magyarországi iparvidék energiaellátására már 1932-ben létesült egy 120/20 kV-os, ma már ÉDÁSZ tulajdonú alállomás, melynek fo betáplálását a bánhidai eromu jelentette. Az osztrák-magyar együttmuködés céljából 1968-ban került üzembe a régi 120/20 kV-os alállomás kihelyezett részeként a 220/120 kV-os transzformátorállomás. Ide csatlakozott a Bécsbe meno, 220 kV-os, kétrendszeru távvezeték. 1974-re épült ki teljesen a 220 és a 120 kV-os, kétgyujtosínes, segédsínes kapcsolóberendezés a transzformátorokkal (115. ábra).

     1975-ben megépült a Gyor-Litér 400 kV-os távvezeték, melyet eloször csak 220 kV-on helyeztek üzembe. 1979 februárjában készült el a 400 kV-os, másfélmegszakítós kapcsolóberendezés, kezdetben egy 400/120 kV-os transzformátorral. 1987-ben bovült kéttranszformátorosra a 400 kV-os rész. 1992-ben megvalósult a Gyor-Bécs 400 kV-os távvezeték is, melynek érdekessége, hogy az aszinkron járó energiarendszerek közötti kapcsolatot az osztrák állomáson elhelyezett 600 MW-os egyenáramú betét valósítja meg.

     1998-ban újabb korszerusítés és átalakítás történt az állomásban. Ennek keretében a 400 kV-os kapcsolóberendezést másfél megszakítós kialakításúra építették át, ezzel nagymértékben növelve az alállomás üzembiztonságát és kapcsolási szabadságfokát. A transzformátorok addigi mereven földelt csillagpontjait csillagponti fojtótekercseken keresztül földelték, valamint a régi, 50 Mvar-os, olajos söntfojtót 75 Mvar-os légmagos söntfojtóra cserélték. Új, hazai gyártmányú, elektronikus gyujtosínvédelmet szereltek fel.

     A 400 kV-os távvezetékek kapacitív töltoteljesítményének kompenzálására két 75 Mvar-os légmagos söntfojtó (113. ábra) kapcsolható a transzformátorok 18 kV-os tercier tekercsére. Transzformátorok: 2 db 400/120/18 kV 250/75 MVA és 2 db 220/120/10 kV 160/50 MVA. Egyik 400/120 kV-os transzformátora a 114. ábrán látható.

 

3.5.11. Hévíz

 

     A ’80-as években Hévízen került üzembe a 400/120 kV-os alállomás, melynek fo célja a térség fogyasztói igényeinek ellátása és az alaphálózati támogatottság megvalósítása volt. Az alállomás kapcsolóberendezésének kialakítása ekkor 400 és 120 kV-on a leheto legegyszerubb volt, de a tervezésnél figyelembe vették a késobbi bovítés lehetoségét is. 1987-ben épült a Litér-Toponár távvezetékre csatlakozó T leágazásként, egy 400/120 kV áttételu transzformátorral és egy 18 kV-os, 50 Mvar-os söntfojtótekerccsel. A DÉDÁSZ alállomásával való összeköttetést egy 120 kV-os, kétrendszeru, 6 km hosszúságú távvezeték megépítésével biztosították.

     Az alállomás teljes rekonstrukciója és bovítése során csogyujtosínes kialakítás és egy új, különleges elrendezésu, másfélmegszakítós megoldású kapcsolóberendezés valósult meg (117. és 118. ábra). Az alállomásba két nagytranszformátort építettek be. Érdekesség, hogy a 400/120 kV-os, 250 MVA-es transzformátorok (116. ábra) takarékkapcsolásúak. A transzformátorok tercier feszültségszintje a korábbi 18 kVtal ellentétben 30 kV. Ennek oka, hogy a zárlati és a névleges áramok is csökkennek a 75 Mvar névleges teljesítményu fojtótekercsek megtartása mellett. További szempont volt, hogy a transzformátorok gyártásában is általánosabb érték a 30 kV. A transzformátorok állapotfigyelo (monitoring) berendezéssel lettek ellátva. A koágyakat a környezetvédelmi eloírásoknak megfeleloen zárt kivitelben építették meg.

     Az alállomásba digitális védelmi és irányítástechnikai rendszert terveztek. Az egyes mezokhöz tartozó berendezések mellett telepített reléházak vannak. Az alállomási és mezoszintu rendszerek közötti jelátvitel céljára belso optikai hálózatot alkalmaztak. A 400 kVos távvezetéki kapcsolatokon keresztül (Litér, Toponár) optikai jelátviteli út létesült OPGW vezetékeken keresztül.

     2000-ben elkészült a Hévíz-Tumbri (Horvátország) 400 kV-os távvezeték, amelynek üzembe helyezésével a hévízi alállomás nemzetközi összeköttetéssel rendelkezo csomópont lett. A másik két 400 kV-os távvezeték, amelyek az alállomáshoz csatlakoznak, a litéri és a toponári alállomásokkal létesítenek kapcsolatot.

 

3.5.12. Kisvárda

 

     1968-ban 120/25 kV-os MÁV alállomásként létesült. 1975-ben, a Munkács-Sajószöged 220 kV-os távvezeték felhasításával és az alállomásba történo beforgatásával egy idoben került az OVIT kezelésébe. A kisvárdai alállomás (119. ábra) jelentos szerepet játszik a Nyírség fogyasztóinak energiaellátásában.

     A 120 kV-os kapcsolóberendezés 14 mezos és kétgyujtosínes kialakítású. A 220 kV-os kapcsolóberendezés egygyujtosínes, középen sínbontó szakaszolóval. Elso kiépítésben csak egy 220/120 kV-os transzformátor került üzembe, majd 1982-ben bovült, és így 2 darab 220/120/10 kV-os, 160/50 MVA-es transzformátort tartalmaz. A 120 kV-os gyujtosínre csatlakozik két 120/25 kV-os, 6 MVA-es transzformátor is, amelyek MÁV tulajdonban vannak.

 

3.5.13. Litér

 

     A közép-dunántúli iparvidék energiaellátása céljából épült 1963-ban 120/35 kV-os transzformátorállomásként. 1974 októberében 220 kV-on került üzembe a 400 kV-ra épített másfélmegszakítós kapcsolóberendezés, valamint két 220/120 kV-os transzformátor. A Dunamenti Eromu-Litér távvezetéknek a martonvásári alállomásba történo beforgatása után, 1979-ben került sor a Martonvásár-Litér-Gyor összeköttetés 400 kV-os üzembe helyezésére. 1978-ban építették be a két 400/120 kV-os transzformátort is, amelyeknek a 18 kV-os oldalára egy-egy 50 Mvar-os söntfojtó kapcsolható. 1986-ban megépült a Litér-Toponár távvezeték, amelyre 1987-ben T leágazásként rácsatlakoztatták a hévízi alállomást. Ugyanekkor készült el a Paksi Atomeromuvet a litéri csomóponttal összeköto 400 kV-os vezeték is.

     A 400 kV-os kapcsolórész másfélmegszakítós, amelyet 2 darab 400/120/18 kV-os, 250/75 MVA-es transzformátor kapcsol össze a 120 kV-os, kétgyujtosínes, segédsínnel ellátott kapcsolóberendezéssel. A 20 és 35 kV-os elosztóhálózat táplálására 1 darab 120/35 kV-os, 40 MVA-es, és 2 darab 120/35/20 kV-os, 35/20 MVA-es transzformátor van beépítve. Az alállomás látképe a 120. ábrán látható, még a régi kialakításában. 1998 óta egy gázturbinás eromu is az alállomáshoz tartozik.

 

3.5.14. Martonvásár

 

     Magyarországon eloször 400 kV-os, SF6 gázszigetelésu, szabadtéri tokozott kapcsolóberendezés a Martonvásár-Toponár távvezeték végponti alállomásain létesült 1978-ban. Jelenleg a martonvásári alállomáshoz (121. ábra) csatlakoznak az Albertirsa, a Paks és a Litér távvezetékek, így az alaphálózat egyik legjelentosebb csomópontja.

     400 kV-os kapcsolóberendezése másfélmegszakítós kialakítású, és 7 mezot tartalmaz. 220 kV-on egy 7,3 km hosszú, kétrendszeru távvezeték köti össze az alállomást a Dunamenti Eromuvel. Két darab, 400/220/35 kV-os, 500/120 MVA teljesítményu óriástranszformátor létesít kapcsolatot a két feszültségszint között. A 35 kV-os tercier tekercsekre csak a háziüzemi transzformátorok csatlakoznak. Az elso óriástranszformátort 1978-ban, a másikat pedig 1991-ben helyezték üzembe.

     2002-ben az alállomás felújításon és korszerusítésen esett át. Ennek keretében kiépült a komplett, másfél megszakítós diszpozíciójú transzformátor mezo, valamint az alállomás védelmi és irányítástechnikai rendszere korszerusödött.

 

3.5.15. Ócsa

 

     Budapest déli részének villamosenergia-ellátását korábban a Soroksár 220/120 kV-os alállomás biztosította. Ez azonban nem nyújtott megfelelo biztonságot az eromu teljesítményének keleti irányú kiszállítására, valamint alaphálózati szinten nem biztosította a nemzetközileg is elvárt egyszeres kiesésbiztonság elvét (n 1 elv). Eredetileg azt tervezték, hogy a soroksári 220 kV-os alállomásrészt kétgyujtosínesre bovítik, és két 220/120 kV-os transzformátort építenek be. A muszaki-gazdasági elemzések azt mutatták, hogy egy új 220/120 kV-os alállomás Ócsa térségében történo megépítése, illetve a soroksári alállomás 220 kV-os részének lebontása kedvezobb megoldást eredményez. Döntés született arról is, hogy ez az alállomás lesz az alaphálózat elso távkezelt alállomása.

     Az építkezés 1997-ben kezdodött. Az alállomás (122. ábra) kétgyujtosínes, segédsínes diszpozícióban épült meg, három 220 kV-os távvezetékkel (Dunamenti Eromu I. és II., valamint Zugló), két 220/120/10,5 kV-os, 160 MVA-es transzformátorral (123. ábra) és két 120 kV-os távvezetékkel (Soroksár I. és II.). A transzformátorokat a környezetvédelmi eloírásoknak megfeleloen zárt koágyas alapokra helyezték el. A 120 kV-os oldal jelenleg olyan kialakítású, hogy lehetoséget ad egy késobbi, esetleg szükségessé váló 120 kV-os gyujtosínrendszer kiépítésére. Az újonnan épült vezényloépületbe kerültek a központi segédüzemi rendszerek, a hírközlo, az irányítástechnikai berendezések is. Figyelembe véve az UCTE eloírásait, egy 160 kVA-es dízelaggregátor is beépítésre került. Az alállomás szekunder rendszere mezoorientált, technológia-közeli kialakítású.

     Az alállomást 2000 augusztusában helyezték üzembe. A zöldmezos beruházás eredményeként korszeru, távkezelheto alállomás jött létre, amely a kor elvárásainak megfelelo színvonalon biztosítja a fogyasztók ellátásbiztonságát Dél-Pest térségében.

 

3.5.16. Oroszlány

 

     Az Oroszlányi Eromu 120 kV-os kapcsolóberendezéséhez 1971-ben egy 220/120 kV-os transzformátort és a hozzá csatlakozó Gyor-Oroszlány 220 kV-os távvezetéket helyeztek üzembe. 1973-ban egy újabb 220/120 kV-os transzformátort is beépítettek. A két transzformátor a 220 kV-os oldalon mereven össze volt kötve. Ezt az ideiglenes megoldást 1975-ben megbontották, és kialakítottak egy PI jellegu alállomást. Ekkor épült meg a második becsatlakozó távvezeték is, amely a Dunamenti Eromuhöz tartozó 220 kV-os csomóponttal teremtett összeköttetést. Az így kialakított alállomást tulajdonjogilag leválasztották az eromurol (124. ábra).

     1992-ben rekonstrukciót hajtottak végre, és a transzformátorok elé is beépítették a korábban kispórolt megszakítókat. Eddig csak a távvezetékek csatlakozásánál és az áthidaló ágban volt megszakító. Az alállomás 2 db 220/120/10 kV-os, 160/50 MVA-es transzformátort tartalmaz.

 

3.5.17. Sajóivánka

 

     Az alállomás fontos szerepet tölt be a borsodi iparvidék villamosenergia-ellátásában. A sajóivánkai alállomás (125. ábra) 120 kV-os, kétgyujtosínes, segédsínes kapcsolóberendezése építészetileg 19, villamosan 8 mezovel kiépítve 1979 szeptemberében került üzembe. 1979 októberében készült el a 400 kV-os, másfélmegszakítós kapcsolóberendezés. Egy darab, 400/120/18 kV-os, 250/75 MVA teljesítményu transzformátort tartalmaz.

     2000-ben bovítés és felújítás történt az alállomásban. Az Ózdi Acélmuvek részére egy új 120 kV-os távvezeték létesült, amely ellátja az 50 MW-os ívkemence villamosenergia-ellátását. Továbbá a szokásos karbantartási munkák mellett a 400 kV-os megszakítók cseréjét is elvégezték, valamint felújították a primer kapcsolóberendezést.

 

3.5.18. Sajószöged

 

     A sajószögedi alállomást 1962 májusában helyezték üzembe 220 kV-os és 120 kV-os feszültségszinten, az akkori Szovjetunióból importálandó villamos energia fogadására és a keleti országrész fogyasztóinak ellátására.

     Kezdeti kiépítésében a 220 kV-os részhez a Munkács és a Zugló kétrendszeru távvezetékek és egy 220/120 kV-os, 150 MVA teljesítményu, fázisonkénti egységekbol álló transzformátorcsoport csatlakozott. 1976-ban a Tiszai Eromu I. és II. blokkjait is becsatlakoztatták. 1977 áprilisában egy újabb 220/120 kV-os transzformátort építettek be. 1977 decemberében került sor az alállomás 400 kV-os, másfélmegszakítós kapcsolóberendezésének (126. ábra) majd 1980 januárjában a 400/220 kV-os, 500 MVA teljesítményu transzformátorának (127. ábra) üzembe helyezésére.

     Jelenlegi kiépítésében (128. ábra) a 400 kV-os részhez csatlakozik a Göd, a Sajóivánka, a Felsozsolca, a Munkács és a Tiszai Eromu távvezetékei. A nagy névleges áramra (3000 A) méretezett gyujtosín támszigetelokre szerelt alumínium csosínezés. A sajószögedi alállomáshoz csatlakozik a legtöbb nagyfeszültségu távvezeték, ezért ez Magyarország legnagyobb villamos csomópontja. Az alállomás további érdekessége, hogy mindhárom feszültségszintu kapcsolóberendezésre dolgozik eromu. Transzformátorok: 1 db 400/220/35 kV 500/120 MVA, 1 db 220/120/10 kV 150/60 MVA és 1 db 220/120/10 kV 160/50 MVA. 1998-tól az alállomáshoz tartozik egy gázturbinás 120 MW-os eromu is.

 

3.5.19. Sándorfalva

 

     A Paksi Atomeromuben termelt villamos energia szétosztása és a Dél-Alföld energiaellátásának javítása céljából épült Sándorfalván alállomás (129. ábra). A teljes üzembe helyezésre 1982 májusában került sor.

     A 120 kV-os, kétrendszeru kapcsolóberendezés összesen 10 mezot tartalmaz, amelybol 6 van beépítve. Ezekbol ketto a szegedi alállomásba meno összeköto vezeték, négy pedig olyan vezeték, amelyek régebben a szegedi alállomásba csatlakoztak (Kistelek MÁV, Kiskunhalas MÁV, Hódmezovásárhely és Makó). A 400 kV-os részhez csatlakozik a paksi távvezeték, valamint az 1988-ban megépült, nemzetközi, Szabadkára (Jugoszlávia) meno 400 kV-os távvezeték.

     1996-ban kezdodött az alállomás rekonstrukciója, amelynek keretében a 400 kV-os transzformátorsínes kapcsolóberendezésre a transzformátorok csatlakozását is másfélmegszakítós megoldással valósították meg. A primer készülékek nagy részét lecserélték és a védelmi berendezéseket is korszerusítették. A régi, 50 Mvar-os söntfojtókat új, 75 Mvar-osokra cserélték, valamint beépítésre kerültek a csillagponti fojtótekercsek is. A teljes felújítás 1998-ban fejezodött be.

     Az alállomás bovítése által létrejött magyar oldalról a lehetosége a Romániával való összeköttetés megvalósítására. Az alállomás 2 darab, 400/120/18 kV-os, 250/75 MVA teljesítményu transzformátort tartalmaz, amelynek 18 kV-os tercier tekercseire kapcsolhatók a söntfojtók.

 

3.5.20. Szeged

 

     1954-ben helyezték üzembe a Dél-Alföld energiaellátása érdekében, akkori kiépítésében 120/35/20 kV-os alállomásként. A 120 kV-os és 35 kV-os kapcsolóberendezése szabadtéri, a 20 kV-os pedig belsotéri, épített cellás kivitelben létesült. Késobb, a fogyasztói igények növekedésével szabadtéri 20 kV-os tokozott berendezés is készült. A román energiarendszerrel kialakítandó kooperáció céljából az alállomás 1972-ben kiegészült 220 kV-os kapcsolóberendezéssel és két transzformátorral is (130. ábra).

     A 220 kV-os román összeköttetés a 400 kV-ra szigetelt Szeged-Arad-Temesvár távvezetéken keresztül valósul meg. A 220 kV-os bovítés során a 120 kV-os, kétgyujtosínes kapcsolóberendezés gyujtosín-hosszabbítását úgy oldották meg, hogy egy harmadik, párhuzamos sínt építettek, és a két szélsot U alakzatban kapcsolták össze. Transzformátorok: 2 db 220/120/10 kV 160/50 MVA, 2 db 120/35/20 kV 40/25/25 MVA és 1 db 120/20 kV 25 MVA.

 

3.5.21. Szolnok

 

     1953-ban került üzembe (131. ábra). A késobbi bovítések során a 120 kV-os gyujtosínt U rendszerure alakították át. 1968-ban a 220 kV-os bovítés keretében beépítésre került egy 220/120 kV áttételu transzformátor, amely a Sajószöged távvezetékkel blokküzemet valósított meg. 1975-ben üzembe helyezték az alállomás 220 kV-os kétgyujtosínes, segédsínes kapcsolóberendezését, melyhez a felhasított és beforgatott Detk-Szeged távvezeték, valamint 1976-tól a Sajószöged távvezeték tartozik.

     A 20 kV-os kapcsolóberendezés belsotéri, épített cellás kialakítású. 1980-ig az alállomás 35 kV-os berendezésekkel is rendelkezett, de ez a feszültségszint az elosztóhálózati fejlesztések során visszafejlodött, majd megszunt. Transzformátorok: 2 db 220/120/10 kV 160/50 MVA és 2 db 120/20 kV 25 MVA.

 

3.5.22. Tiszalök

 

     Az északkelet-magyarországi alaphálózati csomópontok kiegészítéseképpen a Tiszalöki Vízeromuhöz tartozó 120 kV-os gyujtosínhez 1981-ben 220/120 kV-os transzformátorállomás létesült, amelyhez a Munkács és a Sajószöged 220 kV-os távvezetékek csatlakoznak. A 220/120/10 kV-os, 160/50 MVA-es transzformátor 120 kV-on az eromu gyujtosínjének kétmezos meghosszabbítására csatlakozik. A 220 kV-os rész és a transzformátor az eromu telephelyéhez közel, külön elkerített területen van (132. ábra).

 

3.5.23. Toponár

 

     Toponáron 1978-ban a Martonvásár Toponár 400 kV-os távvezetékkel egy idoben került üzembe az alállomás, amelynek célja egyrészt az épülo Paksi Atomeromu teljesítményének kiszállítása, másrészt a Somogy-Baranya fogyasztói térség ellátása volt. Az akkori kiépítés egyszerusített muszaki megoldással és egy 400/120 kV-os transzformátorral valósult meg.

     Az MVM Rt. a fejlesztési stratégiájában az egytranszformátoros alállomás második transzformátorral való bovítését tuzte ki célul. A muszaki-gazdasági vizsgálatok eredményeként az a döntés született, hogy a meglévo, szabadtéri, SF6 gázszigetelésu alállomás bovítése helyett kedvezobb egy hagyományos, szabadtéri alállomás építése.

     Az építkezés 1997-ben kezdodött, amelynek eredményeként az alállomás folyamatos üzeme mellett, 1999-ben több lépcsoben üzembe helyezték a kétgyujtosínes, másfélmegszakítós, szabadtéri alállomást (135. ábra). A két transzformátor egy-egy 120 kV-os blokkvezetékkel kapcsolódik a DÉDÁSZ Rt. kaposvári alállomásához. A kapcsolóberendezésen belüli összeköttetések csogyujtôsínnel valósultak meg. Az alállomásra két felújított Ganz gyártmányú, 400/120 kV-os, 250 MVA teljesítményu transzformátor (134. ábra) került beépítésre. A földzárlati áramok csökkentése érdekében a transzformátorok csillagpontja 12 ohmos légmagos fojtótekerccsel van földelve, valamint a 18 kV-os tercier tekercsekhez légmagos, 75 Mvar-os söntfojtótekercs csatlakozik. Az alállomás szekunder rendszere mezoorientált, technológia közeli kialakítású. Az egyes mezokhöz tartozó segédüzem és a védelmi, irányítástechnikai berendezések EMC-védett reléházakban vannak. Az alállomás a legkorszerubb, digitális, ABB gyártmányú védelmekkel van felszerelve. Az ember számítógép kapcsolatot megvalósító kezeloi felületek a vezényloteremben (133. ábra) találhatók.

 

3.5.24. Zugló

 

     Az 1950-es évek végére a villamosenergia-igény miatt szükségessé vált egy kooperációs kapcsolatokkal is rendelkezo alállomás létesítése Budapesten. A 120 kV-os berendezései 1958 decemberében, a 220 kV-os berendezései pedig 1960 szeptemberében kerültek üzembe.

     Mindkét nagyfeszültségu gyujtosín kétsínes, segédsínnel kiegészített rendszeru. A kooperációs kapcsolat eloször az akkori Csehszlovákiával, majd Sajószögeden keresztül a szovjet energiarendszerrel valósult meg. Az alállomás (136. ábra) hazai betáplálásait a Mátrai Eromu és a Dunamenti Eromu jelentik. 220 kV-os feszültségszinten a gödi, a detki és a dunamenti távvezetékeken kapcsolódik az országos alaphálózathoz. A 400 kV-os feszültségszint magyarországi megjelenésével a zuglói alállomás nemzetközi kooperációs szerepe lecsökkent.

     120 kV-os feszültségszinten az angyalföldi, a kobányai és az erzsébetvárosi alállomásokkal van összeköttetésben. Innen kap táplálást a Villamosenergiaipari Kutatóintézet nagyfeszültségu és nagyteljesítményu próbaállomása is. A 120 kV-os oldalon hangfrekvenciás körvezérlo adóberendezés létesült a budapesti fogyasztók programozott terhelésszabályozása céljából. Az állomásnak jelentos középfeszültségu, belsotéri épített cellás kapcsolóberendezései is vannak. Az alállomás transzformátorai: 3 db 220/120/10 kV 160/50 MVA, 3 db 120/10 kV 40 MVA, 1 db 120/35 kV 40 MVA és 1 db 120/35 kV 36 MVA.

 

 

4. A VILLAMOSENERGIA-RENDSZER ÜZEMVITELE

 

4.1. Az MVM csoport

 

     Az MVM Rt. elsodleges feladata, hogy egységes szerzodéses rendszer keretében megvásárolja a villamos energiát az eromuvektol és az importforrásoktól, szállítsa a tulajdonában lévo alaphálózaton, és értékesítse az áramszolgáltatók felé.

     A társaságcsoport tevékenysége kiterjed a villamos energia termelésére, nemzetközi kereskedelmére, az alaphálózat fejlesztésére és üzemeltetésére is. A hálózat üzemeltetését és létesítését az OVIT Rt. végzi. Az MVM csoport tagja az egyetlen hazai atomeromu (Paksi Atomeromu Rt.), egy szenes eromu (Vértesi Eromu Rt.), valamint az MVM Rt. biztosítja a villamosenergiarendszer üzembiztonságát szekunder tartalék gázturbináival, amelyeket leányvállalata, a GTER Kft. (Gázturbinás Eromuveket Üzemelteto Kft) üzemeltet. A villamosenergia-rendszer operatív irányítását, a hazai eromupark teherelosztását a MAVIR Rt. végzi. A csoport tagja a mérnökirodai szolgáltatásokat végzo társaság (ERBE Energetikai Mérnökiroda Kft.), illetve a központi logisztikai feladatokat ellátó VILLKESZ Kft (Villamosipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.) is.

 

4.2. Az OVIT Rt.

 

     Az Országos Villamostávvezeték Rt (OVIT) 1951-ben alakult. Tevékenységi köre a nagyfeszültségu villamos alaphálózat üzemeltetése, nagyfeszültségu távvezetékek és alállomások tervezése, létesítése, felújítása, bovítése és karbantartása.

     Az alaphálózat üzemeltetése. Az OVIT Rt. 1951 óta üzemelteti az országos alaphálózatot. Kezelésébe tartozik a 120, 220, 400 és 750 kV-os távvezetékek valamint az alaphálózati alállomások. 23 darab alaphálózati alállomás van, amelyek összesen 475 mezovel rendelkeznek és 70 db transzformátort tartalmaznak. Távvezeték létesítése (137. ábra). Az alaphálózat távvezetékeinek jelentos részét az OVIT Rt. létesítette. Optikai kábelhálózat. Az alaphálózati távvezetékek védovezetoinek cseréjével létrejött egy informatikai hálózat, amely a villamosenergia-rendszer üzemvitelében fontos szerepet játszik. Alállomás létesítése. Ide tartozik a tervezés, létesítés, korszerusítés, bovítés, átépítés, a kapcsoló- és vezényloberendezések üzemeltetése és karbantartása. További tevékenységek: informatikai rendszerek kialakítása, nehézszállítás, gázturbinás eromuvek létesítése és üzemeltetése, felújítási munkálatok, segédüzemi berendezések üzembe helyezése és felújítása.

 

4.3. A MAVIR Rt.

 

     A MAVIR Rt. (Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt.) feladata elsosorban a villamosenergia-rendszer üzemeltetése. Az MVM által szerzodésben biztosított eromuvi és import kapacitások igénybevételével a rendszerirányítónak kell gondoskodni a villamosenergia-rendszer biztonságos muködtetéséhez elegendo energia és teljesítmény mindenkori rendelkezésre állásáról, és arról, hogy a villamos energia zavartalanul és jó minoségben el is jusson az áramszolgáltató társaságokhoz.

     A MAVIR tevékenységei: valós ideju üzemirányítás és üzemfelügyelet, teljesítoképesség tervezése, üzemzavari állapotok elhárítása, hálózati üzem-elokészítés, elszámolási adatok gyujtése, elemzése és publikálása.

     Az üzem-elokészítés azt jelenti, hogy a várható fogyasztói igények és a rendelkezésre álló villamosenergetikai berendezések ismeretében heti és napi gyakorisággal kell megtervezni az eromuvek és hálózat megbízható ellátást nyújtó üzemállapotát.

     Az operatív üzemirányítás az elore tervezett üzemállapotot valósítja meg és gondoskodik arról, hogy az energiarendszer folyamatosan alkalmazkodjon az aktuális, változó, elore nem látható körülményekhez. A munka menetét nemzetközi üzemviteli eloírások szabják meg. Az operatív üzemirányítást végzo diszpécserek munkáját irányítástechnikai és távközlési berendezések világszínvonalú rendszere segíti.

     A rendszerirányítás nem elhanyagolható feladata az üzemértékelés, amely tartalmazza a villamosenergia-forgalom hazai és nemzetközi elszámolását, és az üzemi események értékelését is.

 

4.4. Üzemirányítás

 

     Az alaphálózatot országos szinten a MAVIR Rt. irányítja és felügyeli, valamint a nemzetközi kooperáció lebonyolítását is elvégzi. A magyar villamosenergia-rendszer üzemirányítását a budapesti központban, számítógépes rendszer segítségével végzik (138. ábra).

      Mind a hat áramszolgáltató társaságnak (ELMU, ÉMÁSZ, DÉMÁSZ, DÉDÁSZ, TITÁSZ, ÉDÁSZ) van egy körzeti diszpécser szolgálata (KDSZ), amelyek az áramszolgáltató területén lévo 120 kV-os foelosztóhálózat üzemirányítását végzik. A KDSZ központja az áramszolgáltató központjában található.

     A középfeszültségu elosztóhálózat (10, 20 és 35 kV) üzemvitelét az áramszolgáltató társaságok régióközpontjaiban lévo üzemirányító központok (ÜIK) biztosítják. Egy áramszolgáltató társaságnál egy KDSZ és több ÜIK található.

     A MAVIR, a KDSZ-ek, az ÜIK-k, valamint az alállomások és eromuvek közötti kapcsolatot informatikai rendszer biztosítja, a kapcsolóberendezések többsége már távmuködtetéssel kapcsolható, amely nagyban megkönnyíti az üzemzavar-elhárítást.

 

Felhasznált irodalom

 

Baumann Pál: Villamos szereloipari kézikönyv. Második kiadás, 1983. Dr. Póka László – Somogyi Lajos: A magyar villamosenergia-rendszer alaphálózati alállomásai. Ovit –MVM kiadvány.

Pattantyús – Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve. 8. kötet: Villamos energia. 1967.

MVM közlemények. MVM kiadvány. 2000-2001.

Dr. Szemerey Zoltán: Ipartelepek villamosenergia-ellátása. 1980.

Hatvani György – Novothny Ferenc: Villamos muvek I. Második kiadás. 1988.

Gárdonyi Jeno – Kiss Lipót – Mankher Endre – Regos Alajos: Villamos hálózatok szerelése. 1964.

Gárdonyi Jeno: Eromuvek és alállomások villamos berendezése. 1976.

Dr. Benkó Balázs – kiss Tamás – Dr. Póka László – Uri Erika – Varga Ervin: Villamosmu-kezelo. 1992.

Szabó László – Faludi Andor: Villamosenergia-rendszerek üzeme és irányítása. 2000.

 

Felhasznált internetes oldalak

 

Magyar Villamos Muvek Rt.: http://www.mvm.hu

Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt.: http://www.mavir.hu

Országos Villamostávvezeték Rt.: http://www.ovit.hu

Paksi Atomeromu Rt.: http://www.npp.hu

Vértesi Eromu Rt.: http://www.vert.hu

AES-Tisza Eromu Kft.: http://aes.hu

Mátrai Eromu Rt.: http://www.mert.hu

Pécsi Eromu Rt.: http://www.pert.hu

Bakonyi Eromu Rt.: http://www.bakonyi.hu

EMA-Power Kft.: http://www.emapower.hu

Kulcsi széleromu oldala: http://www.winfo.hu

Magyarországi vízeromuvek: http://www.brody-ajka.sulinet.hu/_er/vlepcsok/vlepcsok.htm